Tényleg az Internetre teszed?

Az első percek meglehetősen feszélyezettek. Mint amikor két focicsapat összekerül a pályán és tapogatódzó játékkel próbálgatják, mit is lehet itt kezdeni? Imre és Karcsi bácsi időben gondoltak erre: nosza, elő a zsugával! Nem a legideálisabb nevelőeszköz, de arra kitűnő, hogy a feszélyezett hangulatot felderítse és összehozza kicsit a társaságot. És ami a fő, hogy a búcsúzás perceit sürgősen feloldja. Hát, folyik a zsugázás. Két transzportban is. Akinek nem kerül lap a kezébe, az kibicel: most ezt is szabad. Kotsis Piste elfogja Karcsi bácsi gángliját: nagy derülés. Közben Hegykőn minden igazhitű utas mély meghajlással hódol Karcsi bácsi szülőfalujának "fővárosi" állomása előtt. Derülés. Imrééknél már komoly a lárma, kibicek és érdekelt felek már az ölre menésnél tartanak: kezd feloldódni a hangulat. Vargánya úgy lóg ki a vonat ablakán, hogy Drávai bácsi a biztonság kedvéért a közelébe ül. Közben egy könnyen veszélyessé válható incidens: az igazoltató határvadászok túl sokáig lapoznak Karcsi bácsi igazolványában. Kétszer is végigmérik, amíg megnyugszanak, és úgy vélik, hogy a "lelkész" bejegyzés nyilván tévedés ennél a tanító bácsinál, aki az úttörőit viszi a Balatonra. Vagy talán valami finom megértés villan az egyenruhás parasztgyerek szemében? Ki tudja, ezek a baranyai legények hol ministráltak és melyik tisztelendő bácsi vitte őket annak idején kirándulni?... Szóval Karcsi bácsi visszakapja az igazolványt. Röfi nagyképűen megjegyzi, hogyha tovább szívóskodtak volna, ő majd odacsapott volna az öt kilós rézboxerrel... Kapuvár...Csorna... A zsugázást is meg lehet únni... Nos, ez sem baj: Karcsi bácsi maga köré kapja az unatkozni kezdő népséget és kezdődik a szellemi foci. Könnyebb- nehezebb kérdések, sok-sok muris felelet. Pufi felfedezi, hogy az Ifjú gárdát Petőfi írta. Ketya úgy véli, hogy a "civilizáció" annyit jelent, mint állatszelidítés... Az utasok, akik lassan megszállják az üres helyeket, jókat derülnek a tréfás kedvű úttörők játékán. Igaz, hogy szegények hogyan is sejthetnék, kikkel is utaznak, amikor Pálkövi nyakában úgy fityeg az úttörőnyakkendő, mintha táblát vinne: itt látható a soproni úttörők legifjabbika.

Nem lenne jobb inkognitóban maradni?

Győr. Két szabad óra. A program természetesen kész. Csomagokat leadni a megőrzőbe! Lenge öltönyökben, mintha napozó srácok lennénk, belibegünk a Karmelita Templomba. A három csoportban vonuló, tervszerű taktikával közlekedő csoportokra ki lenne figyelmes? Még akkor is, amikor bevonulnak a Karmelita Templomba és valamennyien misét hallgatnak, sőt néhányan áldoznak is. Tegnap ugyan mindenki meggyónt, de reggel és a vonatban többen nem tudtak parancsolni maguknak és cukorkáztak. Karcsi bácsi mise után megcsóválja a fejét. A ministráns tudjon parancsolni magának!..

A Karmelitáknál régi, kedves ismerős: Kristóf testvér először Döncit ismeri fel a sekrestyében. Nosza, nagy a becsületünk! Karcsi bácsi tiszta ruhában misézik, a gyerekek cukrot kapnak. A Karmeliták ministránsai tátott szájjal bámulnak a sarokban, amikor Dönci és Pálkövi pontosan, szépen mondják a ministrációt.

"Gyanús alakok" a Győri Karmelita Templom előtt azon a reggelen

Mise után a Rába-szigetre vonulunk. Igaz, hogy Ketya és Röfi már nincsenek velünk. Engedéllyel meglátogatják a "régi" Karcsi bácsit, aki itt dolgozik. Karcsi bácsi nagy örömmel fogadja őket, nagy reggeli következik, fagyi meg miegymás, a két csibész összenéz: ez megérte! Sőt, Karcsi bácsi maga is bejön velük az állomásig és ha a vonat nem sietne, képes lenne a többieket is megvendégelni. De hát a többiek sem jártak rosszul. Néhányan Imrével a tejcsárdába mentek - mint Dönci megjegyezte, szopni - a többiek e szigeten reggeliztek meg, majd pecázni kezdtek, de igen mérsékelt sikerrel. Vargánya mindenáron csónakázni akart, amiből majdnem lett is valami, mert kis híján beleesett a partról a Rábába.