CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. május 5., vasárnap, Györgyi napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Elvesztegetett élet

Elvesztegetett élet

Merényi Zoltán sorozata

Kedves Internet Olvasó!
Időnként szeretném egy-egy rövidebb írásommal elgondolkodtatni Önöket! Ha kedvük és idejük is van rá néha olvassák el, talán nem lesz hiábavaló…


"Sokszor gondolok arra, milyen bolondnak tartjuk majd egykor magunkat, ha a mennybe jutunk és meglátjuk, mi mindent tehettünk volna még a mentő munkában az Úrért, ha kicsit több belátással, több figyelemmel követtük volna az ő elgondolásait." Studd T. Károly

Megdöbbentem, mikor ezt a gondolatot elolvastam Studd T. Károly életrajzi írásában, hiszen ha valaki ismeri az ő életét, akkor az tudja, hogy ez az ember teljes életét az Úrra bízta, s az egész életében a missziónak élt: Angliában, Kínában, Amerikában, Afrikában. Ez a misszionárius nagyon megértette a küldetés fontosságát, szolgálata során átérezte az emberek reménytelen helyzetét.

És mi van velünk, mai keresztyénekkel: mindenünk megvan, mégis elégedetlenek vagyunk, Időnket az anyagi javakért való futással, szabadidőnket pedig a "jól megérdemelt" pihenéssel töltjük el. Ha ritkán mégis elmegyünk szolgálni, azt úgy tesszük, hogy egy rövid időre kimerészkedünk a biztonságunkból, de aztán újra visszabújunk fedezékünkbe. Nincs bátorságunk, kedvünk, vagy szeretetünk ahhoz, hogy valóban felvállaljuk a lélekmentés szolgálatatát?

Jézus az egész életünket kéri, s akarja használni, ennek azonban ára van. Ő maga mondta: "Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énérettem, megmenti azt." Lk.9:24., "...ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti életét elveszti, aki pedig gyűlöli életét e világon, örök életre őrzi meg azt." Jn.12:24-25.

Egy film jut most eszembe ennek a gondolatnak a kapcsán. Spiellberg Shindler listája című filmjében egy német gyártulajdonos úgy mentette meg a zsidók életét a II. világháborúban, hogy megvásárolta őket, s munkát adott nekik. Oswald Shindlernek semmi haszna nem volt az akcióból, sőt a háború végére szinte mindenét elvesztette. Mégis a film utolsó jelenetében a német hős arra döbben rá, hogy mennyi mindent megtartott még magának, amit ha eladott volna még megtudott volna menteni néhány embert a biztos halálból.

Természetesen igaz, hogy az emberek üdvössége elsősorban nem a mi odaszánásunkon, nyüzsgésünkön múlik, de ne nyugtassuk szívünket ezzel a teológiával.

Ha valódi megújulást, ébredést szeretnénk, ha arra vágyakozunk, hogy megtérők "hullámai" jöjjenek Krisztushoz, akkor a Biblia egyértelműen vezet minket, hogy csak úgy lehetséges mindez, ha mindenünket odaadjuk Neki, s meghalunk magunknak. Atyánk! Kérünk Téged segíts, hogy ne a saját életünket építgessük, hanem tudjunk meghalni önmagunknak, hogy Te éljél mibennünk. Ámen



- Merényi Zoltán -



1998. október 29., csütörtök 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület