Ezeket a műanyag palackokat ügyesen tervezték. Ma sem sérült meg senki, amikor felrobbant. Mondjuk, a plafon és úgy általában a konyha csuromvíz. Egy egész délelőttre a mélyhűtőben felejtettük a palackot, mire az egy jég lett. Aztán, ahogyan zárt kupakkal hagytuk olvadni, a szénsav előbb olvadt és a jégben nem vegyült, inkább szétpukkasztotta a flaskát.
Unokám meg is kérdezte a durranás után, hogy most nálunk is háború van–e? Siettünk megnyugtatni, hogy csak átmeneti jelenségről van szó. Még szerencse, hogy nincs politikus a családban. Mindenki szavahihető.

A második szomszéd meghozta a méhészt. Amikor meglátta az egyik kutyánkat, megjegyezte, hogy nem szívesen lenne kutyaürülék. (Másképpen mondta.) Én mondtam neki, hogy előbb lesz méhürülékké. (Én sem így mondtam.) Miután kölcsönösen elmondtuk egymásnak gondolatainkat, csak úgy levette a rolókasztni belsejéről a védőt, amit a mi méheink kaptárnak néztek.

Mi nem a méhek vagyunk! Ugye?

Megjegyezte, hogy mennyi döglött méh van benn. Én mondtam, hogy nagy szégyen lenne, ha nem lenne, mert vagy három doboz sprayt befújtunk, aztán még mindig élnek. Lesújtó pillantást vetett ránk. Szerényen megjegyeztem, hogy minden állatbarátság ellenére sem szerettem volna, ha unokáimat a kedves biene Mayák közül valamelyik csípi meg. Újabb szótlan és lenéző pillantás.

Te is félsz?

Az ikerszomszéd túlsó fele elkérte a fejszét és a nagy vágóollót. Végtelenül jó érzés, hogy most ő izzad. – A hölgy kérte el, szerintem az úr izzad.– Saját (meghalt) ikrének döntötte ki egy diófáját a múltkori nagy vihar. Szép tőle, hogy eltakarítja – persze az ő telekrészét is rontja a látvány.

Fiam másfél kazalnyi fát eltüzelt, még füstölög, de hagyom, mert így pusztulnak a szúnyogok. – Csak nem kell "szunyogászt" hívni a házhoz! De erről a legközelebb.