"Megvan az ideje", de hogy ilyen messze legyen!

Nem, azt hiszem még nem ért el hozzánk igazán. Bár már nincs messze, hiszen a majmolás, a konkurencia utánzása a legszemérmetlenebb és nem is titkolt módon ma már pl. a kereskedelmi TV-k technikájához tartozik.Szinte minden csatornaváltáskor feltűnik egy-egy művész, futurisztikus környezetben, akit több-kevesebb figyelemmel, de megjegyzés nélkül alig kibírva folyamatosan kommentál a család az alkotás elkészítéséig.
Ugye, még nem tudják, miről van szó? Természetesen a szakácsművészetről. Csillogó edények kötelezők (szerintem még mosogatóvizet "életükben" nem láttak), gombnyomásra tüzesedő és világító sparherd-lapokról, fokra és időre beállítható sütőkről hallunk és látunk,( a hűtő még csak kiállja a próbát, néha nálunk is hideg és szabályozható.)
Művészetről lévén szó, az alkotás folyamatának leglényegesebb "eleme" a művész. Az egész folyamat az átkosbeli Ki Mit Tud?-ra emlékeztet. A legtöbbjük - köztük a magyar konyha címkén nevezett hősnői - már a selejtezőben kiesnek. Már legalább háromszor használták a palacsintasütőt, a konyharuha is viseltes, néha az egész keze lisztes, és ahogyan fogja azt a tésztát! Látható nehézséggel tolja mind hátrébb karmait az egy szál pucolatlan sárgarépán, a zsíros sertésbordán.
-Nézd! - mondaná anyósom - még a kés sem áll jól a kezében! Már el is vágta! Több lesz benne a marhahús, mint a disznó!
-Túlpirítja a hagymát - sikoltana a nagymama, miközben virtuóz módon pörgetve pirulnak a lazacok és a mester rászórja kedvenc növénykéjét, a kakukkfüvet. Mindenre ezt tesz. Ez a mániája. Nem lehet róla lebeszélni. Ő viszont kiválóan vág, hámoz, apróz, kever és kóstol. Ez utóbbiból kiderül, hogy még valami hiányzik az ételből. Az arcára van írva. Mély barázdákkal. Egy kis tejszín, esetleg kókuszlikőr, borecet, szójaszósz vagy hidegen sajtolt olaj (árát meg ne nézd az ABC-ben, mert többet garantáltan semmit nem eszel)!
Röpke negyedóra alatt elkészül a három fogás és elfogy a család nyála - én csak a jobbik szemüvegemmel látok a fogásokból kettőt, már a méretüknél fogva. A nagyobbikat én is látom segítség nélkül is. A tiszteletvendég, aki hivatásból dicséri a szakácsot, gravírozott só-és borstartót kap. Látni rajta, hogy előre megetették: nem is éhes, nem is csámcsog, olyan piciket rak a szájába, hogy még beszélni is tud tőle. Én megmondtam, hogy csalás az egész!
Mert most értem el oda, ahová annyira igyekeztem: a tálaláshoz. Kb. fél négyzetméteres tálon árválkodik négy fél szolid csirkeszárny, 4 db póréhagyma és három szelet cukkini, Picasso (Braque, Kandinsky)-aláírásszerűen aláfröcskölve némi szójaszószt. Ezt hívják fogásnak. A második hasonló méretű tálon egy kis puding, szójaszósz helyett csokoládéval piszkították össze a tálat és a szép nagy ananászból jó, ha 7x1 cm3 jutott a kedves vendégnek. Ehhez a főételhez a szakács látható módon a három darab megsütött halszeletből csak kettőt rakott fel, az egyiket pl. egy rizstorony tetejére.
- Ebből hányat kell rendelni, hogy mondjuk, úgy virtuálisan jóllakjunk - kérdezi a magyar polgár. A jobb érzésű társalkodó ilyenkor egyet ajánl és hozzá egy jól méretezett ülőkéjű széket. Hátha nincs a közelben fizetőképes rokon, és ha megtudja a honpolgár, hogy az a mosogatóba szánt bepiszkított design-tányér (ez jelen esetben négyszögletűt és dróthálósat jelent) hány havi fizetését viszi el, arra a székre huppanhat.
Igen, megvan mindennek az ideje: a főzésnek és az evésnek is. Azt azonban már az elején jó tisztázni, hogy a kettő együvé szánható, avagy az elsőt csak lessük, a másodikat pedig otthon, ugyan kisebb tányérokkal, de mekkorával hatalmasabb adagokkal műveljük! No jó, maradjon le a művészi aláírás, a szójaszósz és az ananász, legyen gyöngyhagyma helyett lisztes sült vöröshagyma, ha pedig már a harmadik szelet halat meglovasítanák a szegény magyar portyázó elől, hal helyett legyen csülök! Ja igen! És ha krumpli nélkül valaki le meri elém tenni azt a fél négyzetmétert, úgy vágom a séf hasához a tálat a design-jával együtt, hogy három zöld Persil sem hozza ki belőle azt az egy foltot. Mert egy ilyen étel többet, mint egy foltot, ugye, nem is okozhat!

szöveg - DI -