|
Kirepül-e a pillangó?
Kirepül-e a pillangó?
Feladatok közé zárva
Először kissé kedélyesen, viccelődve, aztán már lassan
szarkazmusba átcsapó iróniával hallgattam a rendelőben megjelenő
szülőket, akik féltik gyermeküket betegszabadságra engedni, "mert a
gyerek lemarad".
A típusos érvelésre jön a szabvány kérdés részemről: "Ugyan miről
marad le, amikor már rég túlhajtották az egyszeregyen, amivel a
boltban a visszajáró pénzt ki tudná számolni, amikor lezseren átlépett
a betük titkán, hogy egyetemista korában azért ne lehessen szakember,(
nem diplomás, az lesz neki) mert egyszerűen nem érti, amit olvas."
Ugyan miről marad le, kedves anyuka, kedves szülő, ha már ön is
elhiszi azt, amit annyit sulykolnak reklám-módszerekkel?
A mai napon családunkba is belépett a feladat-szemlélet. Óvodás
unokám fiaim egyik kedvenc könyvét, az Ablak-Zsiráf-ot vette a kezébe
és elmélyülten tanulmányozni kezdte. Magam kényelmesen hátradőltem a
széken a testileg kinyuvasztó kutyasétáltatás után és arra gondoltam,
hogy némi szépirodalmi tevékenységem anyagát ki kéne nyomtatni.
És ekkor jött a bomba: unokám megszólal egy ártalmatlan kép
tanulmányozása közben:
-Papa! Már tudom, hogy mi a feledat! Itt több a víz, itt meg sok a
kék! Itt meg a legmérgesebb állatot kell megkeresni. Megtaláltam!
(éppen a szarvasbogár volt terítéken a mini-lexikon lapjain.)
A képet - szerencsére - unokám, Dorottya
rajzolta
Lermerevedtem testileg-lelkileg. Hogyan magyarázzam meg szegény
gyereknek, aki nem tud már most mást elképzelni, mint azt, hogy egy
könyvben csak feladatok lehetnek, hogy ez más, ez az általános. Nem
azért veszi a kezébe a könyvet, mert abból tanul - nem feladatokat old
meg, hanem mondjuk játszva tanul, a szépséget habzsolva művelődik.
Esetleg a szépség benne az, ami miatt érdemes kézbe venni!
Van egyáltalán szépségtan-óra? (Itt nem a smink-és körömlakk
felhelyezés tanulmányozására gondolok!)
Feladatok közé zárva élünk. A mai világ nem kedvez a tartalomnak,
az esztétikának, de nem pártfogolja az etika nem feladatorientált
passzusait sem.
A bevezető mondatokból - és sajnos, a hétköznapok gyakorlatából
- egyértelmű, hogy az "aki sokat markol, keveset fog" mondás igazsága
már mélyebben beleette magát életünkbe, semmint azt tagadni lehetne. A
feladatok pedig sokasodnak.
Ki lesz az , aki azt fogalmazza meg majd utódainknak, hogy az
életnek és az azzal járó dolgoknak szépségei is lehetnek, meg lehet
állni, hogy azokat megcsodáljuk? Ki fogja a világ ellenében elmondani
úgy, hogy el is higgyék: megvan az ideje az egészségnek és a
betegségnek, a feladatmegoldásnak és a látszólag passzív életmódnak,
megvan az ideje az érdemgyűjtésnek és megvan az ideje az
élet-leltároknak?
És ki az a felelőtlen, aki mindezzel szemben saját élete csődjét
meri hozományul kínálni az én utódaimnak?!
-
DI -
1999. november 06., szombat 00:00
|
