A trianoni döntés után a különböző országhatárok közé zárt magyar közösségek külön történelmet, sorsot éltek meg, külön kultúrát és ezen belül irodalmat teremtve, amely - magyar nyelven, magyar kultúr-, és történelmi hagyományokból táplálkozva - az összmagyarság és ezzel együtt az egyetemes irodalom értéke is.
Közös jellemzőjük, hogy közvetlenebbül kapcsolódnak a kisebbség létproblémáihoz, ezért ismereti értékük - közvetlenül, vagy áttételesen, történelmi vagy bölcseleti átvetítések révén - nagyon gazdag. Megkérdőjelezhetővé ez esetben az esztétikai értékük válhatna, mert az irodalomban természetesen az esztétikai érték a mérvadó. Fordítva kezelve a kérdést inkább az a szembetűnő, hogy a kisebbségi magyar irodalmak esztétikai értékükben is jellegadó művei mennyire telítve vannak a kisebbség sorskérdéseivel. Sajátosságait az adja, hogy a kisebbségi magyarság minden országban a saját önszerveződésének és önmegmaradásának útját kezdte el munkálni.
Egyik legfontosabb sajátosságuk olyan programok kidolgozása, amelyek a kisebbségi sorsba kényszerített magyarság megmaradásának lehetőségeire keresik a megoldást: a Kós Károly fogalmazta transzilvanizmus, Győry Dezső Kisebbségi-géniusz programja, Szenteleky Kornél helyi színek elmélete.
A magyar kisebbségek irodalmának másik sajátossága a kisebbségmentő ideológiák kialakítása, amelyeket mai szemmel bírálni lehet, de az akkori történelmi pillanatban óriási megtartó erőt jelentettek (híd-elmélet, kettős kötődés ideológiája).
A Gál Ernő és Sütő András által is megfogalmazott "a sajátosság méltósága" gondolata a harmadik évezred küszöbén majdnem célvesztetten tébláboló magyar nemzet számára mintaként szolgálhat, ami az önbecsülés helyreállításának kérdését illeti. A kisebbségmentő ideológia lényegének és a mai magyar társadalmi és közéleti valóságának ismeretében az adódó párhuzam kiindulópontját képezheti a nemzeti önértékelés megfelelő kezelésének. A sajátosság méltósága értelmében minden embernek és - tágabb értelemben - közösségnek joga van önmagához. Az elvnek nem csak védekező jelleggel kell érvényre jutnia, hanem elsősorban az egyenrangúság és egyenértékűség kinyilvánításának is a kiindulópontja kell, hogy legyen. Az európai uniós törekvések közepette a közös Európában nekünk szánt (magunknak szánt) helyünk-rangunk kevésbé lényegtelen kérdésére is asszociálhatunk e problémafelvetés kapcsán.