|
KultúrVáros |
|
Gutenberg dicsérete
Gutenberg dicsérete
Csak tiszta
(betű)forrásból
Amióta a cyber-térben jelennek meg írásaim, sorra tapasztalom azt
a néhány előnyt és a behozhatatlannak látszó hátrányokat, amit ez a
tény jelent.
Sokan és sok helyen arról cikkeznek, hogy a könyvnyomtatás végét
jelenti a file-formátumban való közölhetőség. Immár az erdő és
rongyhegyek feldolgozhatatlanságát jövendölik, a papírok, és azok
"háziasított és személyiesített változatai", a fecnik, cetlik,
feljegyzések, csak mint a Jurassic park őslényei keringenek a konyhai
huzatban.
Nekem más a tapasztalatom még ezen a korlátozott hozzáférésű,
Európa rész-ekvivalens földdarabon is. Először is az emberek többsége
a Biblia Pauperum szintjére süllyed vissza. (Szégyellem megmagyarázni,
hogy a Bibliának arról a többnyire templomfalakra festett
változatairól van szó, melyek képi szinten mesélik el, mint unokám
összehajtogatható harmonika-könyvének "szembemászó" alakjai a
történetet, hogy az analfabétát - valódit és funkconálist -
megkíméljék az olvasás és megértés nehéz folyamatától.)
 Ma már ott
tartunk, hogy egy honlap jó lehet a színéért, színvonalas a grafikai
megoldásokért: az viszont teljesen mellékes, hogy a ráírt betűk mit is
hordoznak, hiszen csak képi szinten olvassa a "lapot" felkereső.
Bonyolítja a helyzetet, hogy hosszabb szöveg a www gyakorlata
szerint - éppen a multimédiás megjelenítés megszokottsága miatt -
képi-hangi "fűszerezettséget" is kíván. A grafikus képernyő a gyengébb
szeműeknek aránytalanul nagy megterhelést jelent még a karaktereshez
képest is, a nyomtatott szövegről nem is beszélve.
Ami elvitathatatlan, az a digitálisan felvitt szöveg könnyebb
feldolgozási lehetősége, szerkeszthetősége, sokszorosíthatósága,
kereshetősége, jellemzése, statisztikai kimutathatósága. Egyetlen
hátrány az olvashatóság romlása. Milyen kár, hogy ez egyre
kevesebbeket érint.
Mi a helyzet a képekkel?
A képernyőn megjelenő kép világít, fényes, sokkal könnyebb elérni
rajta a látványosság egy bizonyos fokát. Ugyanannak a képnek a
valóságban, vagy hiteles reprodukcióban mattabb, fénytelenebb,
kontraszttalanabb az érzékelése. Valahogyan - enyhébb mértékben
ugyan-, de a számítógép előtt ülő úgy jár a dologgal, mint a család az
új színes TV-vel. Felcsavarja a színerősség gombját, vakít a piros,
plakátszínűen zöld és sárgában foszforeszkáló a kontraszt. "Ugye,
milyen szép, színes?" - kérdezik. Mit lehet erre mondani?
Sokak számára egyébként sem a valóság a mérvadó, hanem a
hirdetések, az álmok világa. Ebbe jól beleillik a színek tobzódása,
ami után a valóság csak "csalódás" lehet.
Ez utóbbihoz azonban az is hozzátartozik, hogy egy könyv áráért
egy hónapig lehet internetezni, ugyanennyiért talán egy több könyvet
tartalmazó CD-t is meg lehet kapni. Utána pedig, ha a képernyő előtt
ül a delikvens, már "csak azon" múlik a dolog, ki mit tölt le?
Kár tagadni, hogy az internetes kultúra megszerzésének tanterve és
iskolája még nem alakult ki. Pedig az ismeretek megszerzése, az igény
felkeltése, a tudásanyagnak a cyber-térből való összeszedése
ugyanolyan jó elöljáró példa, mint a jó pedagógus az osztály előtt.
Nem garancia, de lehetőség.
Ha van igény, van ismeretanyag és nyomtató, akkor előttünk áll a
Gutenberg találmány modern, mégis sokak számára olyan fontos kézzel
fogható végeredménye, a teleírt, telenyomtatott papír, aminek
már a megfogása is élmény, visszavezet egy még el nem hagyható világ -
talán génjeinkbe íródott - csodájához.
- DI -
2000. május 05., péntek 00:00
|
|
|
