|
KultúrVáros |
|
Horváth Endre fotográfus kiállítása a Várkerület Galériában
Horváth Endre fotográfus kiállítása a
Várkerület Galériában
Velencei Karnevál II.
Zenei
aláfestéssel
Bősze Balázs, a Soproni Kulturális Egyesület elnöke nyitotta meg
Horváth Endre fotográfus kiállítását február 20-án d.e. 11-kor a
Várkerület Galériában. A kiállítás március 10-ig tekinthető meg.
A Velencei Karnevál az olasz carne-vale (hús, Isten veled!)
szóösszetétel képes kifejezője, a farsang (fasen, faseln) ma
elválaszthatatlannak tűnő velejárója. Pedig 1797-től, Napóleon
bevonulásától a John Evelyn által "vétkes őrültségnek" nevezett, a
zene, a tánc, a színházak, a mutatványosok és a szerencsejátékosok
vigalma 1979-ig szünetelt, csak akkor újították fel a szokást - erősen
szelídített változatban -, és lett ismét Velence egyik fő
attrakciójává. A Casanova nevéhez, a városnak a kereskedelem vezérelte
erkölcséhez, a maga tizenegyezer prostituáltjához méretezett utolsó
tíz farsangi nap tobzódásában mindent felülmúlt. A "frisson", a
meglepetés és a botrány adta a velencei élet savát-borsát. Ez az
állapot volt sokszor a témája a melankólikus romantikusoknak, bár
Lord Byron óta, a XVI.sz.-tól hanyatló, erősen dekadens birodalomnak
csak színes és vonzó emlékműve a mai ünnep-sorozat. Embertömegeket
mozgat meg immár 300 éve, és szelídített változata is kedves témája a
világ fotósainak.
Hozzátartozik a világ kultúrájához, szín- és formakultúrája a
maszkkészítés íratlan iskolája. A ma embere - tetszik-nem tetszik -,
többnyire csak úgy ismerheti meg a maszkok valódi mondanivalóját, ha
utánaolvas, forrást kutat. Akkor tudhatja meg például, hogy már a neve
is az ördögire (maschera) utal. Ellenkező esetben, ritka kivételtől
eltekintve, csak felszínes ismereteket mondhat magáénak. Vannak
számosan, akiknek ez az ismereti mélység tökéletesen megfelel, másban
sem törekednek a megismerés gátjainak lerombolására, a bezárt ismeret
Bastille-jának lerombolására. Természetesen, ritka kontextusban, a
rokon művészetek számos további részismeretet közölhetnek.
Horváth Endre kiállított képeinek nagy részét dokumentalista
célzattal készített fotóknak nevezném: jól és eredeti környezetben
örökítik meg a forgatag szereplőit, valamennyire beállítva a maszkok
alakjait. A beállítással együtt persze a fotó elveszíti a mozdulat
ismeretközlő lehetőségét és természetességét, ez azonban a
formai-esztétikai szépség élvezetét nem rontja, a beállítás fény- és
árnyékhatásai a plasztikusságot növelve a valóságérzet bizonyos
komponenseit erősítik. Nehezebben megítélhető azon fotók értéke,
melyek ezt a mozgást, mozgalmasságot mesterséges eszközökkel próbálják
meg visszaállítani.
A téma adta szépség és esetlegesség, hogy a dokumentarista fotó
történetiséget is hordoz, magában hordja a lehetőséget, hogy a
színhelyes (vagy "kodakosított"?), kontrasztos és jól beállított kép,
a megfelelő kivágásban valamennyire önálló, nyilván a történeti
körülményektől nem független, sajátosan önálló életet éljen. Ehhez a
fotósnak vállalnia kell a dokumentarista szerepét. Ennek köszönhetően
élvezhetik Sopron polgárai a mediterráneum közelségét, lehetnek
"szem-tanúi" a velencei forgatag egy-egy kiemelt pillanatának,
szoborszerűségében időt vesztett figurájának a kiálítás számos képén.
A maszkok éppen sajátságos formájukban és a szokás és elfogadás
kölcsönözte tulajdonságaikban is önálló hordozói bizonyos
jellemvonásoknak, adott társadalmi helyzeteknek.
Horváth Endre képeinek megtekintése a farsangvég jó és tartalmas
programjaként ajánlható a város családjainak, akiknek a farsang
gondolatából eddig csak az "óvodai bulik", iskolai bálok, a
Valentin-nap tőlünk idegen felhajtásai jutottak, no és az igazi városi
(carne-vale), a "böjtös" költségvetés.
-DI-
2000. február 20., vasárnap 00:00
|
|
|
