Földes Tamásné:Sopron, iskolaváros III. rész
Földes Tamásné:Sopron, iskolaváros III.
rész
Elhangzott a KÉSZ népfőiskoláján
1999.szept.18-án
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A jezsuiták Sopronban: Az 1777-ben kiadott Rátio Educationis,
amely az első állami iskolaügyi szabálykönyv volt, nagy változást
hozott. Az uralkodó célja az volt, hogy egységesség tegye,
korszerűsítse az oktatást, ugyanakkor állami felügyelet alá vonja,
felekezeti jellegük megtartása mellett. A 18-19- században megjelentek
a világi tanárok is, akik civil értelmiségi polgárként vettek részt a
város művelődési életében. Királyi rendelettel 1802-ben visszakapták a
bencések is épületeiket, és gimnáziumokat vettek át. A volt jezsuita
iskolát öt osztályos gimnáziumként működtették. Nem ismerték a
szaktanári rendszert, az osztályfőnök tanított minden tantárgyat.
Otthoni felkészülés alapján itt jelentkezett vizsgára gróf. Széchenyi
István is, aki minden évfolyam anyagából kitűnően vizsgázott. 1851-ben
itt tartottak először érettségi vizsgát a városban.
1863/64-i tanév lényeges változást hozott: a Helytartótanács
tanügyi osztálya bevezette a középiskolákban egyrészt a
tantárgyankénti osztályozást, emellett külön a magatartás, a szorgalom
és a figyelem osztályozását. Ez hamarosan megváltozott, végül 1877-ben
hosszabb időre rögzült. Miszerint magatartás: jó, szabályszerű, rossz;
tantárgyakból jeles (1), jó (2), elégséges ( 3),Elégtelen (4). Ez
maradt meg 1948-ig.
Sopron leányifjúságának intézményes oktatása az Orsolya apácák
letelepedésével kezdődött 1747-ben. Külső elemi iskolában hittant,
olvasást, helyesírást, kézimunkát tanítottak; a belső elemiben ezen
kívül nyelveket (francia, német) és éneket tanultak a diákok. 1773-ban
Mária Terézia meglátogatta az intézetet, és annyira jónak találta
tanítási és nevelési módszerüket, hogy későbbi iskolafejlesztési
törvénye az orsolyiták iskoláját érintetlenül hagyta. Kétosztályos
ingyenes iskolájukból fejlődött ki lassan a hat-, majd a
nyolcosztályos elemi népiskola, amely a második világháború után
általános iskolává alakult.
Polgári iskolával, majd ipariskolával bővült az egykori intézmény.
1864-től tanítóképző is működött, majd 1894-ben alakult meg a 3 éves
polgári iskolai tanárképző, amely 1926-ban megszűnt. A századfordulón
1245 tanulóval,12 féle oktatási intézmény működött az orsolyitáknál.
A háború utáni újjáépítést követően a rendszerváltozásig megszakadt
nevelőmunkájuk.
Az 1848/49-es forradalmat követően alakult meg a mai Széchenyi
Gimnázium elődje a katolikus alreáltanoda. Széchenyi halálát követően
a város határozatot hozott egy főreáltanoda felállításáról, amely a
nagy magyar nevét viselte volna. 1868-ban meg is kezdte működését.
Költségvetési terhek miatt 1876-ban az iskola állami fenntartású
lett, s egyúttal a nyocosztályú intézményben bevezették az érettségi
vizsgát. A gimnáziumtól annyiban különbözött a reáliskola, hogy a
görög vagy latin nyelv nem volt kötelező, és innen csak az egyetemek
természettudományi karain lehetett továbbtanulni. A Kiegyezést
követően - bár ez nem volt általános - ,már magyarul folyt az
oktatás. Az iskolában állítoták fel a Városi Vegyvizsgáló Állomást
is. (Köjál elődje) 1876-ban szabadalmaztatták Bell telefonját. Az
iskola tanára már a következő évben bemutatta, és az ő kísérleteként
került sor az első távolsági beszélgetésre Sopron és Pinnye között.
1948-tól négyosztályos gimnáziumként működik. A Kiegyezést követően a
polgárosodó társadalom egyik legfontosabb kérdése a népoktatás ügye,
az alsó- és középfokú oktatás korszerűsítése és kiterjesztése, a
felsőfokú oktatás kiszélesítése. Az 1868 évi 33. Törvénycikk
elrendelte a lányok és fiúk külön oktatását, valamint létrehozta a
tanítóképzőket. Kolbenheyer Mór 1864-ben továbbképző magántanfolyamot
indított elemi iskolát végzett evangélikus leányok számára. Sajnos az
iskola csupán 2 évig működött. Végül 1871-ben a városi közgyűlés
határozatával létrehozta a Sopron Városi Hitfelekezeti Különbség
Nélküli, Magyar-Német Tannyelvű Felső Leánytanodát. Az oktatás nyelve
német és magyar volt. A tandíjat 20 forintban állapították meg. Célja:
".. a serdültebb leányoknak az elemi iskolák befejezése után
természetüknek és női hivatásuknak megfelelő nevelést és kiképzést
adni." A város anyagi problémák miatt az iskolát felajánlotta az
államnak, így lett az állami iskola neve Soproni Magyar Királyi Állami
Felsőbb Leányiskola. Az 1881/82-es tanévet a Stornó házban kezdték
meg. Trefort Ágoston miniszter új épületet vásárolt az intézménynek a
Deák téren. "Sopron dísze az épület…" írta a Sopron című lap. Az
emeleten internátus is volt. A századfordulótól bővült az iskola. A
II. világháború újjáépítési munkáit követően József Attila Gimnázium
néven kezdte meg az oktatást. 1965-től koedukált oktatási intézmény.
Ma az épület már nem a városé, az iskola két másik házban működik, s
postaforgalmi és kereskedelmi tagozattal rendelkezik.
Nézzük meg hogyan alakult az ipari szakoktatás Sopronban.
A 16. Század eleje óta folyik iparoktatás városunkban, mely akkor
céhekben történt, s magán viselte a kezdetlegesség bélyegét. Iskolai
jellegű oktatás nem volt, a mester feladata lett az inas mindennemű
ismeretének készségének és képességének fejlesztése, emberségének
gazdagítása. A szakoktatás első intézménye nálunk az 1778-1909.
között működő rajziskola. Itt vasár- és ünnepnapokon 2 órát
foglalkoztak a tanulókkal. A 60-70 diák - mestereik gáncsoskodása
miatt - csak ritkán látogathatta az iskolát. -- Ugye mennyire
megváltozott ez manapság?
1795-ben rendelet szabályozta az iparos- és kereskedőtanoncok
képzését. A tanoncfelvétel feltétele a négy osztály és a rajziskola
elvégzése lett. Ez az oktatásszerkezet lényegében a 19. Század végéig
megmaradt. Az 1848. évi forradalmi mozgalmak idején nyílt meg az első
ipariskola Sopronban. A magánjellegű intézmény tantárgyai között
szerepelt olvasás, írás, üzleti fogalmazás, terület- és
térfogatszámítás. 1854-ben a kormány újjászervezte a szaknevelésügyet.
A tanoncképzés szerve a vasárnapi iskola és a rajziskola lett
Sopronban. A Széchenyi Gimnázium épületében egy előkészítő és egy
műszaki osztállyal kezdte meg működését az iparügyet szolgáló iskola.
Az 1884. Évi 17. Tc. kötelezővé tette a tanonciskolák szervezését,
ahol állami tanterv szerint oktattak, 4 órát általános ismeretekből, 3
órát rajztanításra fordítottak. Az eleinte 2 majd 3 évfolyamos
iskolában 360 tanuló kezdte meg felkészülését az életre. Az iskola
több helyen is működött: Fövényveremben a siketnémákkal együtt folyt
az oktatás, később a polgári leányiskolával volt közös épületben.
1912-ben megnyílt a leánytanonciskola is. 12 éves gyermek már tanonc
lehetett. A tanítás késő délután és esti órákban, vagy vasárnap folyt.
Ez maximumot várt a pedagógusoktól és a tanulóktól egyaránt. Később a
tanítási órákat be kellett számítani a munkaidőbe, ami továbbra is
elég hosszú volt: 13 éven alulinak napi 10, az idősebbeknek napi 14
óra.
A soproni iskola 1925/26. Tanévtől megkezdte a szakirányú
oktatást. A gyakorlati képzés továbbra is a kisiparosok műhelyében
folyt. A II. világháborút követően volt csak mód a tanulók számára is
előnyös változtatásokra. Az 1948-ban államosított Sopron Város
Államsegélyes Szakirányú Fiú- és Leányiparostanonciskolája
utódintézményei már a ma ismert szakmunkásképzés bázisai lettek.
Növekedett az elméleti oktatás aránya, a napi leterheltség csökkent az
új tanrend kialakításával, stb. 1952-ben a volt Evangélikus Árvaház
épületébe költözött a szakmunkásképző, ahol folyamatos bűvüléssel
tudta ellátni feladatait.
Szólnom kell még a speciális oktatást igénylő gyermekek
nevelésének-oktatásának helyzetéről is.
A siketek soproni intézetét a század elején, Tóth Antal
sopronnémeti förldbirtokos kezdeményezésére, és anyagi támogatásával
alapították 1903. október 1-én. Ekkor a növendékek száma 16. Az Uszoda
utcában ill. Fövényveremben elhelyezett iskola az évfolyamok számának
növekedésével egyre szükebbnek bizonyult, ezért került sor a mai
Tóth A. utcai épület építésére. 1923-ra internátussal bővült. A háború
viszontagságait követően ismét megindult a tanítás. 1948-ban Dr.
Ortutay Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter tett látogatásakor
így búcsúzott a tanári kartól: "Nehéz és szépséges, fájdalmas és
felemelő munkájukhoz sok sikert kívánok." Egyben ígéretet tett az
iskola államosítására is, amit az intézmény kezdeményezett. Azóta is
a hallássérültek oktatásának országosan elismert fellegvára az
intézmény, amelyet az igényes szakmai munka, az innovatív tenniakarás
jellemez. Tanulóik ma már a többségi iskolákban is megállják helyüket,
ismereteik alkalmassá teszik őket a munka világában való
helytállásra.,
Tisztelt hallgatóim!
Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy városunk iskoláinak nemcsak
kultúrtörténeti jelentősége nemcsak abban van, hogy jelentősen
hozzájárultak a magyar, illetve európai iskolaügy fejlődéséhez, hogy
áldásos működésükkel számos országos hírű tudóst, művészt neveltek,
hanem a a "sokaságban", akik - Berzsenyi Dániel gondolatával élve -
nem tettek ugyan "csoda dolgokat". Szívós akarattal, elszántsággal,
hivatástudattól fűtve végezték és végzik munkájukat, kamatoztatták,
kamatoztatják azt a tudást, melyet ebben a városban szívtak magukba,
árasztották és árasztják azt a nemes szellemet, mely itt kapott
nevelésből fakad. Azokra a neves és névtelen , de művelt és lélekben
erősekre gondolok, akik itt szívták magukba a tudást, az emberség
értékeit, itt ejtette rabul, itt érintette meg őket a "genius loci", a
hely, az ősi iskola szelleme, s akik abba a derékhadba tartoznak,
amely vitte is viszi hazánkat a társadalmi, gazdasági, kulturális
haladás útján. Szerepük soha nem volt kicsi, ma pedig küldetésük van.
Fontos, hogy megváltozott életünk hajóját segítsenek irányban tartani,
s rakományában az egyetemes emberi értékeket megőrizni.
Ez a feladatunk, nem más, amelyet Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba
című versében így fogalmaz meg:
"Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák."
Igyekezzünk hát megfelelni. Ehhez kívánok sok erőt, jó egészséget!
Link az I. részhez
Link a II. részhez
-Földes Tamásné-
1999. szeptember 20., hétfő 00:00
|