|
Soproni estvék ezüstsíppal
Soproni estvék ezüstsíppal
Soproni költők estje
A könyvtárak az évezredek folyamán sokat változtak. Átéltek és
túléltek számos nagyszerű megújulást, lényegét tekintve
azonban a könyvtár mindig állandó maradt abban az igényben, hogy az
egyszer megszerzett tudást megőrizze és továbbörökítse az utókorra.
Gyűjteményi szerepköréből fakadóan egyszerre reprezentálja a múltat
és
a jelent, szolgáltatásai
révén pedig a jövőt segíti építeni.
Mi a könyvtár? Hagyományos értelemben az a hely, ahol meg lehet
szerezni a fontos, az érdekes, vagy éppen szórakoztató könyveket,
elolvasni a sajtót, vagy a kutatáshoz szükséges cikkeket.
Mi a könyvtár ma? Könyvek, folyóiratok, elektronikus
dokumentumok és információk, audiovizuális termékek gyűjtő-,
feltáró és szolgáltató helye.
S mi lesz a könyvtár holnap? Néhány szerver és számítógépes
terminál? Bizonyára nem. Mindennapjainkban azért jórészt mégiscsak
könyveket és újságokat olvasunk, katalógusokat, szakfolyóiratokat
böngészünk. A könyvtári szolgáltatásoknak
azonban egyre inkább része lesz a számítógép, és az elektronikus
információk feldolgozása, tárolása, közzététele.
De ne feledjük: "Az igazi veszély nem az, hogy a számítógép úgy
fog gondolkozni, mint az ember, hanem az, hogy az ember fog úgy
gondolkozni, mint a számítógép" - mondta Sidney J. Harris amerikai
újságíró.
Ugyanakkor mindent meg kell őriznünk azokból az évezredes
hagyományokból, amelyek az agyagtáblák, a papírusztekercsek
gyűjtésétől kezdve az intézményeket mindig is jellemezték. Ez pedig a
korszerű technika mellett a humánum jelenléte.
Ezekkel a szavakkal köszöntötte Csiszár Ágnes könyvtáros a
Széchenyi
István Városi Könyvtár Zeneműtárában az Őszi Könyvtári
Hét soproni nyitó rendezvényének résztvevőit és Bősze Balázs, Huszár
László, Kerék Imre, Kövesi György, Locsmándi László, Sarkady Sándor
soproni költőket, akik Fejér Zoltán festőművész köszöntő beszéde után
- T. Horváth József
és Fajkusz Attila előadóművészek által dalokba ötvözött
költeményekkel
felváltva - többnyire új, még kiadatlan verseikkel, illetve
műfordításokkal szólaltatták meg sok és szép szólamban az estvéli
ezüstsípot.
Sopron költői és azok, akik verseiket hallgatták, másfél óráig
érezték és hitték, hogy a versnek - mint minden lélekből fakadó
alkotásnak - hatalma, ereje és küldetése van.
Erről meggyőzni az ezredvég hallgatóságát nagyobb, nemesebb és -
higgyünk benne, hogy - maradandóbb tett a kötetek kiadói költségének
megteremtésére tett bármilyen próbálkozásnál, avagy sikernél.
Az esten elhangzott, kötetben még meg nem jelent versekkel
hamarosan az Irodalmi
Kávéház oldalain is találkozhatnak olvasóink.
Az Őszi Könyvtári Hét rendezvényei oldalainkon is közzétett
programokkal a héten folytatódnak.
té
2000. oktĂłber 10., kedd 00:00
|
