"ANGYALI KORONA SZENT CSILLAG"
"ANGYALI KORONA SZENT CSILLAG"
A Magyar Szent
Korona
fotó- és dokumentum kiállítása a
Pannónia Galériában
Augusztust írunk.
Ünnepre készül a nemzet.
Az igazi ünnep attól ünnep, hogy belülről fakad, akárcsak a hit. Az
ünneplést ugyan külsőségekben bárkire rá lehet kényszeríteni, de ha az
ünnep lényege és értelme nem találkozik az egyén szellemi-lelki
igényével, akkor az igazán nem válik ünneppé, legfeljebb
ünnepéllyé. Ebben hasonlít az ünnep a hitre.
Ezek értelmében az igazi ünnephez hozzátartozik a lelki-testi
felkészülés folyamata is, önvizsgálat, böjt, olyan különleges lelki
állapot, amely során megtisztulási szándékkal újjászületünk olyan
megtartott fogadalmakban, amelyekben önbecsülésünk
- egyéni és közösségi - magasabb minőségben bontakozik ki.
Egyénenként és nemzetként is szükségünk van igazi ünnepekre,
amelyek egy kis időre kiragadnak a megszokottból, és magasabb régióba
emelnek, amelyek érzelmileg-lelkileg összekovácsolnak. Egyéneket,
nemzetet. Az igazi ünnep után emberileg több, nemesebb, bölcsebb az
egyén és közösség.
Az ünnep lényegét el lehet magyarázni, rituáléját meg lehet
tanítani, de igazából az egyénnek, vagy közösségnek magának kell
megküzdeni és eljutni az ünnep minőségileg magasabb lelki-szellemi
megértéséhez és igényéhez.
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok fogalmazódtak meg bennem Rajnai
Miklós megnyitó beszéde kapcsán, amely az " ANGYALI KORONA SZENT
CSILLAG" A MAGYAR SZENT KORONA című kiállítás alkalmával hangzott el a
Pannónia Galériában.
Rajnai Miklós a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Közösségi Ház és
Múzeum igazgatója szerint a Szent Korona beavató korona, amelyet ilyen
minőségében csak az ősi magyar hitvilág ismeretében, a
szkíta-avar-magyar kontinuitás - László Gyula által
is képviselt - elve alapján lehet igazán megérteni.
A Szent Korona történetével kapcsolatosan - a köztudatban régóta
élő számos elv és sokszor egymásnak ellentmondó feltételezés mellett -
Pap Gábor történész-kutató és csapata arra a megállapításra jutott,
hogy az 1000 évvel ezelőtti világszemléletnek
megfelelően, amely szerint ég, föld és ember szervesen együtt létezik,
a koronára programszerűen került a hármas szellemi-lelki-fizikai
világ. Ilyen értelemben elgondolkodtató az ősi sámánkoronával való
szerkezeti azonosság: kereszt-agancs, amely antenna szerepet tölt be,
amelyen az isteni erő a Krisztus testén keresztül jön át és táplálja
az emberi értelmet.
A Magyar Szent Korona programját az ábrázolt üdvtörténeti program
adja meg, amely az Újszövetség, a szeretet, a megbocsájtás programja.
Ezt egy összefüggő rendszer alapján lehet értelmezni. Rajnai szerint,
ha nem is teljesen a mai formájában, de a Szent Korona görög és latin
része mindig egy darab volt, hiszen a programja ezt sugallja.
Az Árpád-házi királyok történetének ismeretében a koronázási
szertartás kötöttsége és kultikus-történeti jellemzői az ősi magyar
hitvilágra utalnak, amelyet nemcsak azért kell felvállalnunk, mert
történelmünk, ős-nemzettudatalattink része, hanem azért is, mert a
"pogányság" alatt nem a mai pejoratív értelemben vett kegyetlen
én-központú hitetlen tömeg értendő. Ők voltak azok az őseink,
akik, a kereszténységtől nem csak az együttélés dramaturgiai
szabályait vették át, hanem a korabeli feljegyzések szerint az akkori
Európa művelt és magas kultúrát képviselő népe voltak. Rajnai szerint
a koppányság-pogányság hamis és torzított képét újra kellene gondolni
és átrajzolni a maga igazi jelentősége szerint. Szerinte annak is
jelzésértéke van, hogy két térítő királyunk - Szent István és Szent
László - közül az utóbbi éppen Somogyváron temettette el magát, ott
ahol Koppány nyugszik.
István király döntése, amely során az avar minőségű vallás helyett
a római központúságot választotta a lehető legbölcsebb döntés volt,
amellyel a magyarság jövőjét megalapozta a Kárpát-medencében.
Hosszú évek folyamán elvi-szakmai viták kísérik a Korona
keletkezésének történetét. Ehhez művészettörténészek, mesterek,
mérnökök, történészek szólnak hozzá. Képlékeny a kor megítélése, mert
kevés a hiteles feljegyzés, ami rendelkezésre áll, azt sokszor a
kutatók a maguk érdeke szerint igyekeznek összerakni
A mostani kiállításnak üzenet értéke nem kevés: a Szent Koronát,
mint beavatókoronát az viselhette, aki a legkiválóbbnak számított,
akinek közös és kölcsönös felelősséggel a koronázás során az egész
nemzet sorsát viselnie kellett. A feladatra
alkalmatlan belehalt a koronaviselésbe. Tudjuk-e értékeinket,
hagyományainkat, kultúránkat - magunkat - vállalni, "viselni"? A saját
értékeink ismerete, vállalása tesz ahhoz méltóvá, hogy más is
tisztelje azokat. Saját magunk önbecsülése tesz képessé mások
tiszteletére és nyitottá a párbeszédre. A Szent Korona, amellyel
István király megkoronáztatott egyúttal a Kárpát-medence
minden magyarja számára az egyetemes magyar értékek hordozója.
Az " ANGYALI KORONA SZENT CSILLAG" A MAGYAR SZENT KORONA fotó- és
dokumentum kiállítás egy
momentuma az ünnepre való méltó készülődésnek.
Augusztus van. Ünnepre készül a nemzet. Készül-e a nemzet az
ünnepre?
Szöveg: Tóth Éva
Fotó: Tóth Szabolcs
1999. augusztus 08., vasárnap 00:00
|