Vendégünk volt a KORUNK
Vendégünk volt a
KORUNK
Az Erdélyi Körben
A Korunk
folyóirat az erdélyi magyarság legjelentősebb kulturális, társadalmi
útitársa 1926 óta. A Kolozsvárról érkező Kántor Lajos főszerkesztő,
valamint munkatársai Láng Gusztáv és Balázs Imre József mutatták be a
folyóiratot, amelynek szellemisége, színvonala még a legdurvább
diktatúra éveiben sem tört meg. Akkoriban a cenzúra kijátszása volt a
legkeményebb munka. Ma a gazdasági függőség nagyobb minden korábbinál.
Az anyaországban az értelmiségi elit köreiben közel 100 (!?)
előfizetője van a lapnak…
Kántor Lajos főszerkesztő a lap bemutatását nem terelte irodalom-,
vagy sajtótörténeti síkra. Az Erdélyre jellemző mai politikai
helyzetbe igyekezett behelyezni a lapot. Az - általában - ilyenkor
szokásos hosszabb lélegzetű történelmi áttekintés helyett csak a
közvetlen közelmúlt eseményeit vázolta, a mai politikai közhangulat
érzékeltetésére, nagyon bölcsen időt és teret hagyva a mai
erdélyi értelmiséget foglalkoztató változva-megmaradni gondolatok,
életérzések előadásának.
De érdekelhet-e ez ma valakit Sopronban? Sopron - Kolozsvár 700
km. Itt a nyugati végeken van-e közünk ahhoz, hogy
Erdélyben a magyar (vagy éppen a román) értelmiség mivel küszködik?
A mi erdélyi világképünkre általában az a gondolkodásbeli zártság,
konzervativizmus, jellemző, ami a múlt század végét idézi.
Pedig a mai erdélyi közvéleményben mindinkább erősödik egy hang,
amely bizonyos változásokat sejtet. Kántor konkrétan
kimondja: az erdélyi összlakosságnak mindinkább gazdasági, társadalmi
érdekévé válik egyfajta autonómia megteremtése.
Hogy ennek nincs politikai realitása? A nyolcvanas évek közepén
hitte-e valaki, hogy a rendszerváltozásnak van politikai
realitása? Változó erdélyi világkép, változó közhangulat.
És újra a kérdés: van-e mindennek időszerűsége Sopronban? Láng
Gusztáv irodalomkritikus, egyetemi tanár, hallgatóságának
összetételét felmérve rögtönöz egy irodalomtörténeti kiselőadást.
Transzilvanizmust emleget. Manapság mindenkit Európára
függeszti tekintetét, mindenki Európába igyekszik. Transzilvanizmus -
regionális gondolat, régió, szülőföld - rettenetesen
provinciális! Kik ennek az eszmeiségnek a képviselői? Makkai Sándor,
Kós Károly, Tamási Áron, Áprily Lajos, Jékely Zoltán.
E névsor láttán következik a transzilvanizmus újraértelmezése, a
regionalitás újraértelmezése. Mitől erdélyi egy író? Nem attól,
hogy ott született, sem attól, hogy Erdélyről ír. Vállalni az erdélyi
sorsot: számos nem Erdélyben született, vagy nem ott élő
költő, író művében fellelhetők a transzilvanizmus vonásai. A
transzilvanizmus egy válságközérzetből, kényszerből született
identitástudat. Önkéntelenül adódik a történelmi párhuzam: Erdélyben
nem adatott meg a népszavazás lehetősége.
A regionalitás újraértelmezése általánosabb érvényű gondolatokat
szül. Kezdetben voltak a régiók, majd létrejöttek a
nemzetállamok. Úgy tűnt, hogy a régiók eltűntek, és a regionális
értékek feláldoztattak a nemzetállam oltárán. Pedig szívósan
tovább éltek egy szubkulturális szinten. Amit a nemzetállam
identitástudatként kínált a nemzetnek, az ideologizált identitástudat
volt és a tudatalattiban a latens regionális identitástudat létezett.
Szükség van a regionális identitástudatra ? . Érdekes-e a kérdés
Sopronban? Túléli-e a regionalitástudat a nemzetfejlődési
szakaszt? Akinek Sopron a szülőföldje az elsősorban soproni; azután
dunántúli, majd magyarországi, majd európai. A
regionális identitástudat empirikusan kialakult, kitörölhetetlen.
Sopron mit jelent a soproninak. És kialakítható-e, ha új hazát
választ az egyén? - ezt már a hazatelepült, újrahonosított (!) magyar
kérdezheti, és lelke mélyén kérdezi is. Európai
identitástudat? Van ilyen?
Láng Gusztáv kifejtette azt a véleményét, hogy a régiók
elkülönülési folyamata szükségszerűen végbe fog menni Romániában.
Talán ez a jövő Európájának képe: régiók egymás mellett a másság
tisztelete, a tolerancia, a pluralitás jegyében. Kultúrák
sokszínűsége, amelyek nem megosztják, hanem gazdagítják egymást.
Makkai Sándor 1931-ben a nemzet lelki revízióját hirdeti meg. Ez
még ma is, itt is időszerű.
- Tóth Éva -
1999. március 19., péntek 00:00
|