|
Apáról fiúra
Apáról fiúra
Szepes Gyula (1902-1992) és Szepes Péter
kiállítása a Plaza Galériában
Szepes Gyula Érd-Ófaluban született. A Budapesti Képzőművészeti
Főiskolán festészetére Vaszary János nagyvonalúsága,
Glatz Oszkár alapossága hatott. Budapesti, olaszországi és több éves
párizsi tartózkodása ellenére is a szülőhely mindvégig
alkotómunkájában szövetségese maradt.
Érd festői topografizálása - a vizuális kincsek megtalálása és
megörökítése - plein-air festővé tette Szepes Gyulát. Tájképei, a
Duna-part szigetei, erdői, zátonyai, fakorona sikátorai nem a
valóságos látványt, hanem a megszépített valóságot rögzítik. Úgy
sűrítik a táj valóságát, hogy közben a pergő színözönből árad az
alkotó örök optimizmusa. Az érdi hétköznapok az erőteljes
színek összhatásában Szepes Gyula alkotásaiban maradandó ünneppé
válnak. Külön figyelmet érdemelnek erdő-ábrázolásai,
amelyeknek zöld tónusaiban, összeboruló lombkoronáiban ugyanúgy
fellelhető Szepes Gyula örök optimizmusa, mint a
színektől lüktető erdős dombhátakat ábrázoló tájképeiben.
Enteriőrjeire és portréira szintén az erőteljes színvilág, az
öntörvényű kolorizmus jellemző.
Szepes Gyula 1962-ben tért vissza Párizsból, ahova négy évvel
azelőtt érkezett. Párizsban készült műveinek zöme ott maradt.
Rajzai tudósítanak párizsi festői tevékenységéről. Párizs megnyitotta
szívét - mely művészlélekkel nem ezt tette volna - és egy
életre meghatározta Szepes Gyula festészetét.
Későbbi városrészleteiben, az egymáshoz tömörített házak alkotta
utcasorokban, sikátorokban - Sopron, Érd-Ófalu,
Szentendre - Párizst kereste, - és hangulatukból ítélve - találta
meg.
Párizs, a franciaországi tartózkodás a fiú Szepes Péter, alkotói
pályájára is alapvető hatással volt. A közös kiállítás
egyértelműen jelzi, hogy Szepes Péter művészetekhez való szegődése
nem
a véletlen műve, hanem kapott örökség.
Mesterének is édesapját tartja. Akvarelljein Sopron és környéke
jelenik meg: az ágfalvi templom, soproni udvarok, lépesfalvi
tájrészlet, a Bécsi-domb, a kőfejtő.
Szepes Péter az örök optimizmust is apai örökségként kapta.
Elsősorban a technikából adódóan színei visszafogottabbak, ám
a technikán túl a monotípiák (Sorsunk I.,Sorsunk II.) tanúsága
szerint
is a visszafogottabb színvilág az élet mélyebb
igazságainak vetületei.
Amint a kiállítás megnyitásakor Szepes Péter elmondta, ezt a
kiállítást elsősorban édesapja, Szepes Gyula emlékének szánta,
annak emlékének, aki művészi ars poeticá-ját így fogalmazta meg:
"Mindennap dolgozom, hogy a festéssel másoknak
adhassam át az örömet. Találkoztam a boldogsággal."
Szepes Gyula festőművész (1902-1992) és fia, Szepes Péter
festőművész, grafikus tárlata október 14-ig látható a Plaza
Galériában.
szöveg és fotó Tóth
Éva
2000. oktĂłber 04., szerda 00:00
|
