Szerényi Gábor a "lim-lom" gyűjtő kategóriát egymáshoz társításukkal írja felül
Szerényi Gábor a "lim-lom"-gyűjtő
kategóriát egymáshoz társításukkal írja felül
Kiállítás a nagycenki Horváth & Lukács
Galériában
Szemadám György művészeti író nyitotta meg Szerényi Gábor
grafikusművész kiállítását Nagycenken a
Horváth & Lukács Galériában.
Szemadám szerint a kiállító művész nehezen besorolható,
szabálytalan alkotó. Nem kiállításra készült
kortárs-művészetet művel. Munkái nem illusztrációk, nem poénos
karikatúrák, nem a szokásos műtermi
munkák, hanem rajzos naplójegyzetek, szóviccek.
Szerényi Gábor aprólékos, részletekre is figyelő munkával
létrehozott képi megfogalmazásai telitalálatok.
Metaforái matematikai pontossággal fogalmazzák meg a személyes
átélésekből született feszültség okozta
kisülések nyomait.
A jellemző fekete-fehér csak hangsúlyozza a határozott és
egyértelmű vizuális kijelentéseket. Mert Szerényi
nem kérdez, nem kételkedik, nem mereng. Szenvedélyes ugyan, de
egyértelmű kijelentő képi mondatokban -
pontos megfigyelés alapján - közöl, tudósít.
A mára reagál. Megelevenít hétköznapi tárgyakat. Expresszionista
vonásokkal ruházza fel azokat, vagy csak
egyszerűen egy és ugyanazon meghatározatlanul-lezáratlan felületen
társítja őket. A megörökítés tárgyai a már
említett művészi igényességgel és hallatlanul pontos grafikai
tudással
megrajzolt csupa értéktelen dolog.
Olyanok, amelyek egyenként még épek és használhatók lennének, ám mi
inkább kidobásra ítélnénk azokat,
mintsem, hogy a helyük keresésével kellene az időt töltenünk:
gémkapocs, vonalkód, fűző, órarugó, tollhegy,
gomb cérnával, elégett gyufaszál, letépett naptárlap, puzzle-darabka,
vagyis lim-lom.
Szerényi a "lim-lom"-gyűjtő kategóriát egymáshoz társításukkal
írja felül. Így egy halmaz alkotóelemeiből egy
függvény alapján pontosan meghatározható alapgondolat szerves
alkotóelemeivé válnak. Ez lenne az a
függvény, amellyel a művész mindennapjaink, megnyilvánulásaink
törvényszerűségét pontosan kifejezi?
Szerényi Gábor alkotásai folyamatos fogalomkapcsolatokat szülnek.
Ezért személyesek. Mert a nézőt
kényszerítik arra, hogy felruházza a megszemélyesített tárgyakat - az
alapvető jellemén túl - további, emberi
tulajdonságokkal.
És, hogy kinek hogyan sikerül ez, az is nagyon személyes, mert
végső soron azt jellemzi, aki ezt megteszi.
Tehát, nem árt vigyázniuk.
szöveg és fotó Tóth
Éva
2000. jĂşnius 13., kedd 00:00
|