Biztos, hogy jó ez valakinek!

Ha már egyszer szorgos olvasóinkat tájékoztattuk az egyszerhasználatos pelenkák körül kialakult lehetetlen helyzetről, úgy illik, hogy írjunk a "megoldásról" is, mely röpke egy hónap alatt leirat formájában eljutott az orvosokhoz.
Két változás miatt zajlott le a hónap történése:

1. Az első hat hónapban a beteg állapotát diagnosztizáló vagy előidéző szakorvos írhat csak pelenkát, a továbbiakban a háziorvos is megteheti ezt szakorvosi igazolással.
2. Ha a helyzet megoldódni látszik, már csak az a kérdés, hogy az ezután felírható pelenkák közül mit írjunk, melyeknek gyártmányáról, minőségéről, méretéről még semmiféle adatunk nincs?

Zárójeles a kérdés, de talán a legfontosabb, amiről talán soha nem tudunk meg semmit, hogy ki gyártja ezeket a pelenkákat, nem Kft-név szerint, hanem rokonsági szinten ki a pelenkák elkövetője? Van-e összefüggés a váltás és a kedvezményezett váltó személye között?
Mondhatnánk: a helyzet megoldódott, nincs róla tovább mit beszélni. Az egy hónap viszont azok életében, akik hiába rohangáltak orvostól orvosig, akiknek az új rendszer féléves többlet-sorbanállást eredményez, mert más írja fel a szokásos gyógyszereit, más a betétet, azoknak nem biztos, hogy ilyen egyszerű a válaszuk.
Talán kicsit morbid viccel, de ténylegesen tükrözve a helyzet lehetetlenségét: az új rendelkezés nem ad szárnyat vágyainak és ettől nem lesz örömteli a pelenka. S hogy az eredeti szándékra utaljunk: vajon a változtatás mikéntjében, és a megoldásban hol van az emberi méltóság? Annál-e, aki gyártja vagy annál, aki árusítja, esetleg annál, aki használja?

szöveg - DI -