|
KultúrVáros |
|
Hallik-e a magyar belsőépítészet?
Hallik-e a magyar
belsőépítészet?
Térerő
Térerő címmel szeptember 2-án, szombaton 17 órakor a
megszokott
szívélyes protokoll mellett megnyílt 16 fiatal magyar iparművész
tárlata. A megnyitón a Megyei Közgyűlés elnökén kívül megjelent a Pro
Kultúra igazgatónője, aki egyben a regionális Magyar TV igazgatója
is,
valamint a Soproni (Nyugat-Dunántúli) Egyetem Belsőépítészeti
tanszékének képviselete és a kiállító művészek egy része.
Néhány napja szellemes tesztelési elvről olvastam, miszerint ha
ezer felhasználó egyenként egy órát üzemeltet egy-egy számítógépet,
akkor azt úgy hirdetik, hogy ezer tesztelési üzemórán belül
meghibásodás nem fordult elő. A kommentátor arra is kíváncsi lett
volna, hogy ha egy ember egy gépet ezer órán át nyúz, vajon akkor se
fordult volna elő meghibásodás?
Valahogyan így vagyunk mi is ezzel a félig kipróbált puddinggal,
ezekkel a bútorokkal és lakásdíszítő elemekkel: ha nem csak
belehuppanok, hanem egy fél életet benne ülök, vajon akkor sem nő
tyúkszem ... szóval oda?
Milyen általános tendencia olvasható ki a kiállításból? Kikre
alapoz az iparművész, amikor megtervezi tárgyait? Talán az
exkluzívabb
bútorokhoz új kastélyokra is gondolhat, ahol egy újragondolt
funkciójú
komód, női-férfi íróasztal még bőven funkcionálhat, talán még a
számítógép mellett is.
Többségében viszont még egy-két tíz évig maradnak a panelok,
melyek előbb-utóbb felváltatnak, de a beáramló Közös Európa
gondoskodni fog arról, hogy 2-4-szeresére ugorjanak az ingatlan-árak,
akkor pedig övék a világ: csak új berendezésről és nem
ingatlan-vásárlásról lehet szó. Az első pillantásra is a három fő
irányvonal észrevehető. Vannak hagyományos bútorok, melyek
formájukban-funkciójukban talán mások, de nem túlságosan. Ezek
időnként egy-egy magyar motívumot, sajátosságot is felvonultatnak az
immár nemzetközi versenyben. Vannak - mondom - inkább a
kiválasztottak számára az olaszos egyéni dizájnok, melyeket meg kell
fizetni (apropó: sehol egy ár vagy annak földi mása). S van végül egy
skandináv, fa-központú, szépre tervezett bútorcsalád, melyeket
egymástól függetlenül terveztek a fiatal művészek, mégis
kombinálhatók
akár egymással is. Tartok tőle, hogy tömeges igény úgy 15 évig nem
lesz rájuk, addig még kitart a jó szoci furnér és lakk, és büdösödik
a
szőnyegpadló.
Talán mondtam már, hogy a tervezők és én más Magyarországot
járunk. De ettől még igazuk van, mert ők ezt tanulták, s végre talán
hasznosíthatják is. Az, hogy tanulták, azt is jelenti, hogy egy
ülőbútor - mondjuk autó csomagtartó lökésgátlóval felszerelve -
anatómiailag is alkalmazkodik egy átlag emberhez.
Én, amit lehetett, "végigültem". Volt, amelyik székbe
beszorultam,
úgy fejtettem le magamról, voltak, melyekben - rövid távon - jól
esett az ülés, és volt, amelyikben egy TV-Híradó sem lett volna
végigülhető.
Bizony, szívesen láttam volna egy-egy táblát a nevek és a bútort
rejtő fantázianevek mellett valami ilyen féle szöveggel: "Kívánságra
... Ft-ért ... heti szállítási határidővel a Fába Szorult Féreg
Bútorgyár
vállalja rendelés alapján a legyártást." Lehet, hogy ehhez is kevés
lesz 15 év, és marad az Ikea, az egész világnak?
- DI -
2000. szeptember 02., szombat 00:00
|
|
|
