|
KultúrVáros |
|
Az anyag határaihoz mi is közelítünk
Az anyag határaihoz mi is
közelítünk
Tóth Sándor textilművész
kiállítása
A Körmendi-Csák Kortárs Művészeti Gyűjtemény Templom utcai
kiállítóhelyiségében ma nyílt meg Tóth Sándor textilművész kiállítása.
Torday Alíz művészettörténész nyitotta meg a Ferenczy Noémi-díjas
kiállítását. Ellenpólusaként a másik, ma megnyitott kiállításnak, a
valós világ nagyon egyszerű anyagokkal való, de komplex
értelmezésével
találkozhat itt a látogató. Fa és szőttes, kender és kötél,
szerencsésebb esetben egymáshoz nagyon közeli, természetes színben
épít egy világot, mely érdekes módon közelít egymáshoz.
A paródiaszerűen, enyhe túlzásokkal felépített faliképek,
textilszobrok alakjai és mondanivalója nem statikusan, hanem nagyon
is
dinamikusan közelít a valósághoz, mely önmaga pedig "kitermeli"
azokat
a túlzó, de jellemző formákat, melyek szemünk előtt akár kötélből
sodorva azonnali kapcsolatot eredményeznek a mű és jelentése, valós
tartalma között.
Ez az elvont, szimbólumokkal "telesodort" világ közelebb áll a
valósághoz, mintsem azt akárki is az első pillanatban gondolná. A
puritán nem azt jelenti, hogy primitív, csak azt, hogy képes egyszerű
eszközökkel is az ábrázolásra, nincs különleges dolgokra szüksége.
Anyaghoz kötött világ és anyaghoz kötött ábrázolás: ez felel meg
nekünk, akik még a szimbólumokat is csak "anyagba takartan"
értelmezzük. Majdnem hajlamosak lennénk annak kimondására is, hogy
nincs határ az ábrázolhatóban, pedig éppen az anyag az, melynek
vannak
"testhezállóbb témái", melyek "adják magukat" és vannak tőle távolabb
álló, másképp kezelendő valóságelemek. Az ősi és természetes
anyagokból készült alkotások nagyon közel állnak a mai lakáskultúra
kelléktárához, így divatosnak is mondhatjuk alkalmazásukat a
belsőépítészetben, annál is inkább, mert a kiállított tárgyak
emberközeliek. Lehet velük tartósan együtt élni. Forma, szín és
fény-függő, az árnyék által változó megjelenésük az, ami
formaállandóságuk mellett a változatosságot jelentik a
szemlélőnek-birtokosnak.
Tovább gondolható a kiállítás, mely még művészetében sem
vesztette
el a valóság egészének, a születésnek-életnek-halálnak, az
ismételhetetlen triumvirátusának képviseletét, ezzel pedig olyat tud
visszaadni a modern embernek, mely nem mindig kellemes, de
hozzátartozik az élet teljességéhez.
- DI -
2000. szeptember 09., szombat 00:00
|
|
|
