|
Emlékezés az otthonunkra
Emlékezés az otthonunkra
A mi Ágfalvánk
Pluzsik Tamás lírai képriportja és a mellé
választott
német-ajkú (Hilde Feiler 1947-ben született "Emlékezés az otthonunkra"
c. ) verse magyarításából nyilván az előbbi a jobb. De az érzés, amit
mindkettő
tanúsít, (még a NAT-ban is) tanítható. Akár evvel a web oldallal is.
Köszönjük,
Tamás!
Ágfalva és
Loipersbach (Lépesfalva)
Falucska a határon, ó, csodálatos otthon,
mily sokan sírnak érted és szeretnének viszontlátni téged!
 
| Ágfalva, Fő
utca |
Evangélikus Templom |
Mert zöld rétjeidet, a szeretett erdőt és mind a sok szokást
nem felejtjük el addig sem.
A falu közepén templom áll.
Az egész világon hozzá semmi sem hasonló.
Lenn a faluban, korán, későn, tisztán és szépen patak surran
tova.
 
| Hősi
emlékmű |
Katolikus Templom |
Aztán felmászol a Hausbergre, milyen büszkén magasodott a
szőlő,
látod aztán a dús szántóföldeket,melyeket sokan verejtékkel
gondoztak
Magasan a háztetők felett, délcegen emelkedik a templomtorony,
távol a mezők és földek felett harangkongásuk hallik.
 
| Baracsi
emlékmű |
Emlékmű a kitelepítettekért |
Ó, milyen sokunknak el kellett hagyni a vidéket, ahol a
gesztenye virágzik.
Hozzád húznak gondolataink.
Szeretteink, kik ott nyugszotok, ó, mennyire irigyelünk titeket.
Mily nyugodtan aludhattok, jó lenne nekünk a ti
oldalatokon.
Ágfalva,
látkép a kilátóból
Ezt mind el kellett hagynunk, bár oly nagy a fájdalom.
Más nem maradt nekünk belőle, mint egy megtört szív.
Fotó: Pluzsik Tamás
|
