|
KultúrVáros |
|
Nemrég a Liget Kiadó gondozásában jelent meg Dalos Margit új könyve A sávban címmel.
Széttárt karokkal lebegni
Amikor megjelent a Szénszünet Kapernaumban, nem értettem semmit. Mert
azt jól tudtam, hogy Margit néni kicsoda. Ő a középső csoport
óvónénije volt. Kékben - mert sokszor járt kékfestőben és gömbölyű
tekintettel, mert fejére tornyozott haja kerekdedre varázsolta egész
lényét. No meg hogy mosolygott - erre emlékeztem legjobban. Az első
földerengő ködszerű képek valahhol az ötödik évem tájékán így mutatták
őt.
Dalos Margitról semmit nem tudtam. A könyvről is csak úgy mesélt
valaki, hogy egy soproni írt valami különöset, mármint hogy különösen
jót, amire még a nagybudapesti irodalmárok is felkapták fejüket.
Ráadásul magának a könyvnek különös címe van, olyan semmihez sem
hasonlítható. Elsőre nem is tudtam megjegyezni.
Margit néni tehát azonos Dalos Margittal. Nem emlékszem, hogy végül
honnan tudtam meg. De most már olyan, mintha mindig is így élt volna
velünk. Óvónéni, könyvíró. Könyvíró óvónéni.
Egyszer beszélgettem vele arról, hogy éppen mit ír. Mondta, hogy a
Liget kért tőle novellát, azon dolgozik. Nem tudom miért kérdeztem meg
akkor, hogy hogyan ír. Mármint hogy kézzel, írógéppel, vagy van már
neki valami sokmegás csodamasinája, amibe csak úgy egymás után
beleszórja a betűket és kész a könyv. Nagyon hirtelen vágta rá, hogy
kézzel. Máshogy nem is lehet, kezébe veszi a tollat, a papirost és
egymás után körmöli a szavakat. Agya és szeme vezeti az ujjakat,
amelyek végén egyszer csak gyönyörű szavakká nemesednek a betűk. Azt
mondta, csak így van lélek benne, sehogy máshogy. Nem kételkedem
szavaiban.
Most számítógépbe "körmölöm" a sorokat, mégis tudom, hogy igaza van.
Mindez arról jutott eszembe, hogy megjelent a második könyv. A sávban
címmel ezúttal novellafűzérek vehetők kézbe, nem is akármilyen
"csomagolásban". Kicsiny kézbe bújó könyvecske barnás színú fedővel, a
betűk és a kép a századelő hangulatát idézi. És nem is kell többet
mondani róla. Mert aki időközben már rácsodálkozott a különös
hangulatú írásokra a Ligetben, az úgyis kapva kap az alkalmon, hogy
Dalos Margitot olvasson. Aki meg még nem találkozott vele, az úgy nyúl
a kézbesímuló könyvecskéért, mintha varázslat nyújtaná karját. Lélek
van benne. A kézzel rótt sorok fészkelődnek a lapokon, helyezkednek,
igazgatják magukat. Élnek. Mert lelkük van. Megőrizték alkotójuk
derűs, különös lelkét.
A kurzor villog, új sorrra vár.
Az enter véget vet a követelőzésnek.
Vargha
| | |
