CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 18., csĂĽtörtök, Andrea, Ilma, András napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Közélet  

Forradalom és szabadságharc – karikaturisták szemével

Forradalom és szabadságharc – karikaturisták szemével
 

    A két dolog így együtt ellentmondásosnak tûnhet. Az egyiket pátosszal szokás emlegetni, a másikkal pedig pont ezt a fajta emelkedettséget rángatták le az említett mûfaj képviselõi a köztudat által emelt piedesztálról. Akárcsak napjainkban, amikor a napi sajtóban lépten-nyomon találkozunk az aktuális politikai helyzet rajzokba foglalt kipellengérezésével, más szóval a vélemény- és sajtószabadsággal.
   A téma apropója, hogy "Változó lapjárás" címmel kettõs aktualitású kiállítás nyílt a Lábasházban szeptember 6.-án, amely november 30-ig várja az érdeklõdõket. Együtt ünnepeljük a bécsiekkel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc százötvenedik évfordulóját – hiszen az osztrák város eseményei szoros összefüggésben voltak a magyarországi eseményekkel: a Habsburg Birodalom népei számára nyilvánvaló volt, hogy a polgári szabadságjogok mindannyiuknak egyaránt járnak, és felismerték, hogy mindennek megszerzéséhez és megtartásához együttes összefogásukra van szükség. Másrészrõl 1848-ban a sajtószabadság kihirdetésével sikerült eltörölni az alkotói fantáziát, szabad témaválasztást korlátozó cenzúrát, félregördítve ezzel a karikatúrakészítés addigi akadályait. A cenzúra felszámolása következtében a megjelenõ sajtótermékek száma több, mint négyszeresére emelkedett, és az ezeket terjesztõ rikkancsok a bécsi utcák jellegzetes szereplõivé váltak.
 
   A kiállításon bemutatásra kerülõ 1848-as karikatúrákat készítõ mûvészek nagy része már a változás elõtt is foglalkozott ezzel a mûfajjal, bár témáik akkor még korlátozottak voltak: a szigorú cenzorok csak az emberi gyengeségek kicsúfolását, a színházi életnek és a divatnak a különcségein élcelõdõ rajzokat engedték tovább a mappákból a nyomtatott sajtó lapjaira. Ahány alkotó dolgozott, annyiféle rajzstílus jellemzi ezeket a speciális, litográfiával sokszorosított grafikai lapokat, és nézõikre is más-más hatást gyakoroltak. Közülük legerõteljesebben azok a rajzok érvényesültek, amelyek valamilyen módon átvették az 1830-40-es évek francia karikatúrájának, azon belül Daumier és Gavarni munkastílusának egyes vonásait. Ez az irányzat még az újságok névválasztásában is nyomonkövethetõ, a legjelentõsebb szatírikus lap, a "Wiener Charivari" is errõl tanúskodik. (Az elõbb említett két jeles francia mûvész a "Charivari" nevû lapnak dolgozott.)
 
Témáit tekintve egy rendkívül sokszínû kiállításról van szó. A rajzok tükrében jól nyomonkövethetõ a bécsi polgársághangulatváltozása az események elõrehaladtával. Így a forradalom elsõ karikatúrái – mint például Anton Zampisnak a tárlaton megtekinthetõ rajza – az 1848. március 13-án megbuktatott Metternich ellen irányultak, és a lógó orral menekülõ államkancellár alakja hálás "célpontnak" bizonyult. Nem sokkal késõbb csatlakoztak hozzá a már csak megszokásból "húzogató" ex-cenzorok, majd a régi elit, az arisztokrácia figurái. Aztán az elsõ forradalmi fellángolások után a karikaturisták már hasonlóan jókat élcelõdtek a nemzetõrség és az akadémiai légió rovására is, és kérlelhetetlenül papírra vetették az olyan, a legkevésbé sem "emelkedett" pillanatokat is, mint például ezeknek a rettenthetetlen hõsöknek a lehetséges egyenruhákkal kapcsolatos vitáit..., és persze az emberi gyarlóság és köpönyegforgatás sem kerülhette el figyelmüket. Végül pedig iróniával vegyes szomorúság vezette ceruzájukat a forradalom utolsó hónapjaiban, emlékül hagyva számunkra ennek az idõszaknak a világát.
 
Tagadhatatlan, rég elmúlt ez az idõszak, és már csak a történelemmel kapcsolatban mélyebben érdeklõdõk képesek minden rajzon felfedezni annak eredeti tartalmát. E lapok azonban mûvelõdéstörténeti érdekességük mellett rajzi szépségükkel is érdeklõdésre tarthatnak számot. Ezen kívül nem elhanyagolható az sem, hogy egyik-másik lap rendkívüli ritkaságnak számít, hiszen nem egy esetben elõfordult, hogy az ellenforradalmi csapatok gyõzelmekor az addig "lelkes forradalmár" bécsiek sietve pusztították a tulajdonukban lévõ példányokat... Hogy mindezt honnan tudom? Segítségül hívtam a kiállítást rendezõ Gonda Zsuzsának (Szépmûvészeti Múzeum) és B. Szabó Jánosnak (Magyar Nemzeti Múzeum) tanulmányait, melyeket a kiálítási katalógusban adtak közre számos reprodukcióval együtt. És nem csak az általuk összeválogatott grafikák, hanem az õ írásaik is méltán számíthatnak az érdeklõdésre.

Goga



1998. október 15., csütörtök 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület