Ne zárd be Strindberget!

Kell-e nekünk August Srindberg?
Minden adott egy Strindberg(1849-1912) előadáshoz. 150 éves évforduló. Darab, amely bemutató ennyi év után. Kor, mely különösen méltányolja a naturalizmus bizonyos rétegfüggő formáit. A hagyományos kapcsolatok értékválsága, miközben minden szenvedő fél ideák és magyarázatok után sóhajt.
A svéd önéletrajza tálcán kínált naturalizmus, melyet az idő nem fedett be, sőt a színház, mint megújulási lehetőséget fogadott. Társadalmi kaleidoszkóp már maga a származás is: kevés nemesi vér az atyában, aki nem túl sikeres ügynök, proletár származású, kitartott anya, akit a fiú a serdülőkor kezdetén veszít el, mostoháját pedig gyűlöli. Az anyai támogatottság hiánya -pótérzések keresése vezeti feleségtől feleségig - háromszor nősül, de az anyai függőség gyógyíthatatlan, nem úgy, mint időszakos üldözési mániája, melyet kalandos életének állomásai segítenek megoldani valamiképp. Egyetemi próbálkozás, majd színházi kezdő lépések, országok és foglalkozások. Kész regény, amely azonban nem születik meg a kezdettől rövid írásokra, darabokra, novellákra vállalkozó Strindberg keze nyomán. Az élet sajátos keveréke egy kis pszihológiából, naturalizmusból, később okkultizmusból, mely nevével is fémjelzetten, tőle számíthatóan legálissá válik a színpadon, polgárjogot nyer a színházvilág deszkáin. Sok írása önéletrajzi ihletésű, naturalitásában is erős valóságtartalmú.
Olyan író, akinek darabjai már nagy szabadságfokkal rendelkeznek az értelmezhetőség széles mezsgyéjén és minden megoldás lehet igaz, de ugyanakkor hamis is. Éppen ez a szabadság teszi nehézzé és felelőssé azokat a színpadra állítási próbálkozásokat, melyek az ép és a kóros találkozásánál táncoló elme pillanatnyi állásfoglalásai: talán megannyi védőbeszéd a környezet által annyi mindenben determinált sorsú és gondolkodású drámaíró mellett.
A hányatott és naplókkal dokumentált okkultizmusban töltött évtized után termékeny évek koronázzák Strindberg életművét (Húsvét, Haláltánc) Egyszerű sírját fakereszt ékesíti. Rajta a felirat: O Crux Ave Spes Unica! (Üdvöz légy, ó, kereszt! Egyetlen reménység!) Mert Strindberghez, mint végső szó a stílusos abganghoz, ez is, immár kitörölhetetlenül, hozzá tartozik.