|
SzínházVilág |
|
Nesze: semmi!
Michael Frayn: Ugyanaz hátulról
Premier a soproni Petőfi Színházban
A Valló Péter által színpadra állított, három felvonásban a
közönség elé táruló vígjáték, egy különleges, néhol meglepő színdarab,
amely egy színtársulat premier előtti készülődését, és vidéki turnéját
kíséri figyelemmel. Színház, a színházban.
A Nesze: semmi!, vagyis a darabban szereplő darab története egy
kiadásra váró házhoz kapcsolódik. Mindenki arra számít, hogy az épület
üresen áll, s ezzel tökéletesen alkalmassá válik némi huncutságra. A
kiközvetítést vállaló ügynökség képviselője, és annak aktuális
oldalbordája mellett a ház tulajdonosa is megjelent élete párjával,
ráadásul a házvezetőnő is "valami királyi izét" akar a tv-ben nézni. Adott
tehát minden egy igazi felforduláshoz. Felfordulás azonban a darabban
eljátszott darab színészei között is tapasztalható.
Az első felvonás: meglehetősen lassan és unalmasan kezdődik majd
bontakozik ki a produkció. Mrs. Clackett azaz Hacser Józsa bejön,
telefon, újság és szardínia variálásával rutinosan játssza el azt, amit
Dotty Otley nem tud megvalósítani. Közben a történetben rendezőként Lloyd
Dallas, azaz Székhelyi József a közönség soraiból ad higgadt, majd
később enerváltabb hangnemű tanácsokat. Ezzel a semmivel el is telik egy
kevés idő. Megérkezik az ügynökség képviselője (Roger Tramplemain;
Incze József) és barátnője (Brooke Ashton; Nyirő Bea), akik
hálószoba-keresés közben összefutnak a házvezetőnővel. Ismét néhány
megállás, rendezői instrukció, hogy a másik síkot se feledjük el. Mindenki
meglepetésére a ház ura is hazaérkezik. Bejövetel, próba, a rendező és
asszisztense a tűrőképesség határán. Még mindig nem történik igazán semmi,
a közönség tapsol, mert miért ne tapsolna? Egy része viszont nem, mert
miért tapsolna? A darabbéli rendező egyik kijelentésére, miszerint ez a
hülyék intézete, a közönség néhány vehemens tagja kijelenti : ez tényleg a
hülyék intézete. Közben a darab darabjában előkerül egy betörő is.
Vontatottan és elhúzva ért véget az első felvonás. Igazi élményt csak
Székhelyi József és Nyirő Bea játéka nyújtott, utóbbi szerepének
kötöttségei ellenére igazán profin teljesített.
A második felvonás: mintha kicserélték volna a produkciót. Itt igazán
mindenki helyt áll, még a rendező munkatársát alakító Ivancsics
Ilona is meghatározót nyújt. Ugyanaz történik, csak hátulról. A
darabbéli színészek egymás problémáit előhozva a fáradtságot, és a
mindennapi együttlétből adódó féltékenységet le nem vetkőzve teszik
dolgukat.
A darabbeli darab kulisszái mögött láthatóvá válik az ami a közönség
számára nem látható. Persze itt is vannak problémák. A betörőt alakító
Selsdon Mowbray egy Johny Walker-es üvegbe belekapaszkodva eltűnik, de a
bevetés pillanatában tettre készen megjelenik. Igazán különleges és
egyedi a színfalak mögül látni az előadást. Nehéz színészi feladat
eljátszani a kulisszák mögötti "életet", de a mozgást betanító Méhes
Csabának köszönhetően ez is sikerül. A második felvonás
legmeghatározóbb része a többször felcsendülő: "Ez mi a prostituált élet
volt?"-kérdés durvább megfogalmazása. Ezen persze a többség
derül...
A harmadik felvonás: a teljes káosz. Minden történeti síkban. Az ember már
várja a végét. De nem! Addig még meg kell vigasztalni a Brooke Ashtont
alakító Philip Brent-et, ki kell józanítani a betörőt, le kell küzdeni a
szembenállásokat. Ez végképp nem sikerül. Megkönnyebbülés, amikor
lecsúszik a függöny. Vége!
A rendezés szerintem abszolút profi! Amit ebből a darabból ki lehetett
hozni, azt kihozta a rendező Valló Péter. A színészek nagy része is jól
teljesít, a végére mindenki megtalálja színpadi énjét. Ivancsics Ilona és
Incze József azért eredetibb is lehetett volna, legalább annyira, mint
Hacser Józsa, Trokán Péter, Székhelyi József.
"Mert miről szól ez a darab?" - áll a darab ismertetőjében. - "Ajtókról,
meg szardíniáról. Be, ki, be, ki."- hát; másról tényleg nem. A baj csak
az, hogy mindez három felvonásban.
majorm@sopron.hu
| | |
