CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. november 24., vasárnap, Emma napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Szomszédvár - Régió  



Dallamok


A Kossuth Rádió emlékezik, összefoglal, értékel - a most elmúló század mérlegét készíti el. Lépten-nyomon, minden műsorban kitérnek e témakörre.
Mi is el fogjuk készíteni mérlegünket - bár Halottak Napja környékén már cselekedtünk effélét... Most, ha nem tűzzük is ki célul, Karácsony körül, a feldíszített fa, a hangzó dallamok hatására, azután szilveszter utolsó perce után, a Himnusz hangjainál... előjönnek az emlékek: az emlékké vált emberek emlékei.
Dallamok... Melankólikusabbak, lelassultabbak és sokkal-sokkal érzékenyebbek leszünk (vagyunk, már mostanában is talán, főleg, ha netán fogyott az ajándékozandók listája ez elmúló év során is...) e napokban. Torkunk elszorul, könnyünk is össze-összegyűlik, s elfordulunk, hirtelen ki kell mennünk, ne lássák rajtunk elérzékenyülésünket, mert hát... hogyan is magyaráznánk... és miért is magyaráznánk. Lelkünkkel nekünk kell egyenesbe jönnünk, hiányainkkal nekünk kell megbirkóznunk. Harmincöt-negyven fölött már nem a kibeszélés eszközéhez nyúlunk. Már tudjuk, az csak ideig-óráig "fűszer", ír - megbékélt lelket csak magunk hozhatunk létre, átgondolva, meg-megmérve, bánva ezt-azt, vagy mosolyos emlékezőn... s a dallamok még akkor is meg-megsértik elsimult lélek-felületünket, felidézve egy csapásra mindent, eszünkbe juttatva jó-rossz eseményt, szeretett, kevésbé szeretett elhaltat...
Így Karácsonytájt késélűek a dallamok, így Karácsonytájt máshogyan szól minden. Személyesen, mindig, újra csak hozzánk. Megeshet, hogy már csak a dallamok szólítanak meg igazán? Remélem, nagyon kevesen vannak azok, akikre ez utolsó mondat ráillett!

- gyöngyös -

Anyagaink a LAP Stúdió támogatásával készülnek.



2000. december 04., hétfő 19:04


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület