|
Sportcentrum |
|
Mestereikre emlékeztek a soproni vívók
Mestereikre emlékeztek a soproni
vívók
Megint eltelt egy év, a fegyverek csörgését újfent a megemlékezés
csöndje szakítja meg.
Két kiváló edzőre emlékezünk, akiknek neve elválaszthatatlanul
összeforrt a város és a Dunántúl vívóéletével.
Már életükben is legendás tisztelet övezte őket, nem mentek el
örökre,
szellemük most is itt él közöttünk
Mintha most is látnám őket. Tóth Antal (vagy ahogy tanítványai a háta
mögött nagy szeretettel beszéltek róla: "GATYA") télen a megszokott
bundájában, a Berzsenyi Gimnázium tornatermének sarkán a cserépkályha
mellett álldogál karddal a kezében. Nézi, ki mit csinál jól, ki mit
rosszul. Aztán odajön, hogy maga mutassa meg a legújabb tanulnivalót.
Bundában, fejvéd nélkül mutatja be a cselvágást. Az állandóan a
tanítványnak szegezett kérdés: "Miért nem védesz?". Az öreg rókák 5-
ből
5-öt, a fiatalabbak ötből akár tíz találatot is kaptak. Ravaszkás
mosollyal a szeme sarkában magyarázza a trükköt: Úgy csináld, hogy
elhiggyék, az első vágás az igazi, csak akkor kezdd a cselt, ha már
az
ellenfél elkezdte védeni a vágásod. Neki mindig sikerült. Kiváló
szakmai munkája során sok-sok tehetséget nevelt, nemcsak a vívásnak,
de
az életnek is. Mindig hálás szívvel gondolnak rá tanítványai.
Mindenki Berci Bácsija, Puskás Bertalan alacsony, zömök ember volt,
aki valahogy a mesterplasztronban (mestereket védő különlegesen
vastag
ruha disznó vagy marhabőr borítással) még inkább annak látszott.
Csendben, a maga jól megszokott módján iskoláztatta a vívókat.
Speciális mester-fejvédje volt, bőrbevonattal, és egy rostély mint
glória vette körül. Elmaradhatatlan aktatáskájával indult el
otthonról
második otthonába, az egyetem vívótermébe. Az aktatáskában volt az
egész szakosztály.
Volt egy - sajnos nagyon rövid - időszak, amikor a két mester egymás
mellett dolgozott, mivel összevonták a két szakosztályt. Érdekes volt
megfigyelni a két merőben különbözo munkastílust - nagyon jól
kiegészítették egymást. Nem hiába dolgoztak. Tanítványaik jelentősen
hozzájárultak ahhoz, hogy a vívás manapság is az egyike a város
népszerű sportágainak. A Líceumi Vívóegylet a régi hagyományokra
épülve ér el egyre szebb eredményeket, gyűjt maga köré egyre több
tehetséget, és ápolja napjainkban is mestereink örökségét.
A hét végén, november 18-án 15 órai kezdettel a Berzsenyi Dániel
Evangélikus Líceum tornatermében rendeztük meg a Tóth Antal -
Puskás
Bertalan kard senior emlékversenyt. Ezzel tisztelegtünk Puskás
Bertalan és Tóth Antal emléke előtt. A verseny nagyon jó hangulatban
telt. Mintegy húsz egykor aktív vívó tisztelte meg jelenlétével a
rendezvényt. A szokásoknak megfelelően kosárlabda-mérkőzéssel
melegítettek a versenyzők, majd következett az igazi megmérettetés.
Kardot ragadtunk, és így döntöttük el, kié legyen a kupa. Most az
erőnlét, a kondíció, a tudás (és a szerencse) Bauer Ferencnek
kedvezett, aki veretlenül nyerte meg a versenyt, és így megvédte
bajnoki címét. Második Nagy András, harmadik Herczeg Ágoston,
negyedik
Kovács Imre lett.
A versenyt követően jó hangulatú, vidám
vacsora
zárta az eseményt, ahol is elhangzott a jövőre ugyanitt ....
Nagy András
2000. november 20., hétfő 00:00
|
|
|
