CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. december 26., csĂĽtörtök, István napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Sportcentrum  

Mestereikre emlékeztek a soproni vívók

Mestereikre emlékeztek a soproni vívók


Megint eltelt egy év, a fegyverek csörgését újfent a megemlékezés csöndje szakítja meg.
Két kiváló edzőre emlékezünk, akiknek neve elválaszthatatlanul összeforrt a város és a Dunántúl vívóéletével. Már életükben is legendás tisztelet övezte őket, nem mentek el örökre, szellemük most is itt él közöttünk

Mintha most is látnám őket. Tóth Antal (vagy ahogy tanítványai a háta mögött nagy szeretettel beszéltek róla: "GATYA") télen a megszokott bundájában, a Berzsenyi Gimnázium tornatermének sarkán a cserépkályha mellett álldogál karddal a kezében. Nézi, ki mit csinál jól, ki mit rosszul. Aztán odajön, hogy maga mutassa meg a legújabb tanulnivalót. Bundában, fejvéd nélkül mutatja be a cselvágást. Az állandóan a tanítványnak szegezett kérdés: "Miért nem védesz?". Az öreg rókák 5- ből 5-öt, a fiatalabbak ötből akár tíz találatot is kaptak. Ravaszkás mosollyal a szeme sarkában magyarázza a trükköt: Úgy csináld, hogy elhiggyék, az első vágás az igazi, csak akkor kezdd a cselt, ha már az ellenfél elkezdte védeni a vágásod. Neki mindig sikerült. Kiváló szakmai munkája során sok-sok tehetséget nevelt, nemcsak a vívásnak, de az életnek is. Mindig hálás szívvel gondolnak rá tanítványai.

Mindenki Berci Bácsija, Puskás Bertalan alacsony, zömök ember volt, aki valahogy a mesterplasztronban (mestereket védő különlegesen vastag ruha disznó vagy marhabőr borítással) még inkább annak látszott. Csendben, a maga jól megszokott módján iskoláztatta a vívókat. Speciális mester-fejvédje volt, bőrbevonattal, és egy rostély mint glória vette körül. Elmaradhatatlan aktatáskájával indult el otthonról második otthonába, az egyetem vívótermébe. Az aktatáskában volt az egész szakosztály.

Volt egy - sajnos nagyon rövid - időszak, amikor a két mester egymás mellett dolgozott, mivel összevonták a két szakosztályt. Érdekes volt megfigyelni a két merőben különbözo munkastílust - nagyon jól kiegészítették egymást. Nem hiába dolgoztak. Tanítványaik jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a vívás manapság is az egyike a város népszerű sportágainak. A Líceumi Vívóegylet a régi hagyományokra épülve ér el egyre szebb eredményeket, gyűjt maga köré egyre több tehetséget, és ápolja napjainkban is mestereink örökségét.

A hét végén, november 18-án 15 órai kezdettel a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum tornatermében rendeztük meg a Tóth Antal - Puskás Bertalan kard senior emlékversenyt. Ezzel tisztelegtünk Puskás Bertalan és Tóth Antal emléke előtt. A verseny nagyon jó hangulatban telt. Mintegy húsz egykor aktív vívó tisztelte meg jelenlétével a rendezvényt. A szokásoknak megfelelően kosárlabda-mérkőzéssel melegítettek a versenyzők, majd következett az igazi megmérettetés. Kardot ragadtunk, és így döntöttük el, kié legyen a kupa. Most az erőnlét, a kondíció, a tudás (és a szerencse) Bauer Ferencnek kedvezett, aki veretlenül nyerte meg a versenyt, és így megvédte bajnoki címét. Második Nagy András, harmadik Herczeg Ágoston, negyedik Kovács Imre lett.

A versenyt követően jó hangulatú, vidám vacsora zárta az eseményt, ahol is elhangzott a jövőre ugyanitt ....

Nagy András



2000. november 20., hétfő 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület