CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 14., vasárnap, Tibor napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Közélet  

Somlyó György a Cédrus Art Klubban

Beszélgetés a Digitális Irodalmi Akadémia tagjával


A neves költő, műfordító volt pénteken este a Fő téri Cédrus Art Klub vendége. A jelenlét aktualitását nem a Könyvhét adta, a látogatás a márciusban, az akkor megjelent műfordítás-kötet kapcsán tervezett, de elmaradt beszélgetés "pótlása" volt.
Somlyó Györggyel az est háziasszonyai, Bircher Erzsébet és Fülöp Dóra beszélgettek - az éppen lezúduló eső miatt sajnos kis számban megjelent - vendégek gyűrűjében.

Az első kérdés a származásra, a családi körülmények hatására vonatkozott. Ismert, hogy édesapja Somlyó Zoltán a neves költő volt. A vendég, szülei korai válására célozva hangsúlyozta: "Picit látszat a származásom", "inkább voltam unokája egy bádogosmesternek", "kispolgári stabilitás határozta meg a gyermekkoromat, ami inkább ellentéte apám életformájának, mely furcsa és szélsőséges volt" - szakadnak ki a mondatok a poéta szájából. Apja "sajátos" viselkedésére utal a 7 éves korban tőle ajándékba kapott 6 színes selyem zsebkendő is, melyet talán még a mindig elegáns ruhában járó apa sem viselt volna. "Bácsikként ismertem meg a Nyugat nagyjait. Korán olvasni kezdtem, de azokat az írókat nem azonosítottam az apám társaságában megismertekkel." Nagyapja szólása kísérte végig gyermekkorában, aki a polgári biztonság és szorgalom megtestesítője volt. Apját, aki családjáról sem volt képes gondoskodni, csak úgy emlegette: "az az éhenkórász".

Már 12 éves kora óta írt verseket, melyeket édesapja elolvasott, de azok minősége miatt le akarta beszélni fiát az irodalmi pályáról. Korai halála (1937) miatt nem érhette meg fia első versének kiadását az Újság című lapban, 1938.januárjában. A költemény a Pogány zsoltározás volt: József Attila, de valójában apja halálára írta…
"Költészetet sokat, regényt keveset olvastam" mondja, "a filozófiát és az esszéirodalmat is szerettem".
Kora fiatalságától tanult franciául. A II. világháború után 10.000 másik fiatallal együtt kerül Párizsba, ahol 2 és fél évet tölt a Sorbonne-on. "Nem a gloire visszaállítása volt a cél, hanem mindez arra volt bizonyíték, hogy a gazdaságilag nehéz időkben is érdemes a kultúrába befektetni." A mai Franciaországról veti közbe: "A kultúra a mai Franciaországban sem érint arányosan több embert, de sok intézményük van és azok működnek is. A környezet teszi lehetővé, hogy kultúrában éljenek. Ma a francia értelmiségnek ideje és pénze is van." Élete nagy hiányának tartja mind a mai napig, hogy "későn", 26 éves korában került csak oda, előtte Magyarországon a "numerus clausus" tette lehetetlenné az egyetemre kerülését. "Így soha nem lehettem igazi egyetemi polgár" - mondja.

Bár lenne rá lehetősége, éppen a párizsi tartózkodása alatt végzett munka kapcsán, de nem marad kinn. Hazahozza anyanyelve és egyedül élő, idős édesanyja. "Párizsban igenis azt gondoltam, hogy Európa haladása Kelet-Európában fog történni."
"Minden kultúrát úgy lehet megvédeni, ha a világ kultúrájában helyezzük el."
Szó esik az irodalom mai helyzetéről is. "Ma az irodalomban is elhatárolódnak a fiatalok az öregektől. Én mindig nagyon figyeltem az öregekre."
Az év elején megjelent kötetéről elmondja, hogy "az utolsó 25 év termésének válogatása. Ciklikusan, tételszerűen egymás mellé kerülő és egymástól eltávolodó költemények, valamiféle summázat."
Az idei Könyvhétről kérdezik. "Gazdasági szakértők konjunktúrát várnak. A Könyvhéten a szemetet kiadók nem jelentek meg. Még nincs értelme az itt kiadott könyvek forintbeli árának átszámítására Európában!"
Az eddig szelíden csordogáló beszélgetésbe vág jelen cikk írójának közbevetése, amikor megkérdi, hogy érzi magát a költő, mint "digitális halhatatlan"? A Digitális Irodalmi Akadémiára módosított név mellett sorolja kifogásait, elismerve, hogy anyagilag a kezdeményezés javít az érintett írók helyzetén - a művek térítés ellenében való felvitele az Internetre. Majd a beszélgetés átcsap a számítástechnika egyoldalú értékelésébe (többnyire a hallgatóság által történő) csepülésébe, ahol a kérdező kettőt tehet. Először mosolyog, majd sietve távozik...
- DI -
Fotó: Németh Péter



1998. jĂşnius 13., szombat 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület