Az első kérdés a származásra, a családi körülmények hatására vonatkozott. Ismert, hogy édesapja Somlyó Zoltán a neves költő volt. A vendég, szülei korai válására célozva hangsúlyozta: "Picit látszat a származásom", "inkább voltam unokája egy bádogosmesternek", "kispolgári stabilitás határozta meg a gyermekkoromat, ami inkább ellentéte apám életformájának, mely furcsa és szélsőséges volt" - szakadnak ki a mondatok a poéta szájából. Apja "sajátos" viselkedésére utal a 7 éves korban tőle ajándékba kapott 6 színes selyem zsebkendő is, melyet talán még a mindig elegáns ruhában járó apa sem viselt volna. "Bácsikként ismertem meg a Nyugat nagyjait. Korán olvasni kezdtem, de azokat az írókat nem azonosítottam az apám társaságában megismertekkel." Nagyapja szólása kísérte végig gyermekkorában, aki a polgári biztonság és szorgalom megtestesítője volt. Apját, aki családjáról sem volt képes gondoskodni, csak úgy emlegette: "az az éhenkórász".

Már 12 éves kora óta írt verseket, melyeket édesapja elolvasott, de azok minősége miatt le akarta beszélni fiát az irodalmi pályáról. Korai halála (1937) miatt nem érhette meg fia első versének kiadását az Újság című lapban, 1938.januárjában. A költemény a Pogány zsoltározás volt: József Attila, de valójában apja halálára írta…
"Költészetet sokat, regényt keveset olvastam" mondja, "a filozófiát és az esszéirodalmat is szerettem".
Kora fiatalságától tanult franciául. A II. világháború után 10.000 másik fiatallal együtt kerül Párizsba, ahol 2 és fél évet tölt a Sorbonne-on. "Nem a gloire visszaállítása volt a cél, hanem mindez arra volt bizonyíték, hogy a gazdaságilag nehéz időkben is érdemes a kultúrába befektetni." A mai Franciaországról veti közbe: "A kultúra a mai Franciaországban sem érint arányosan több embert, de sok intézményük van és azok működnek is. A környezet teszi lehetővé, hogy kultúrában éljenek. Ma a francia értelmiségnek ideje és pénze is van." Élete nagy hiányának tartja mind a mai napig, hogy "későn", 26 éves korában került csak oda, előtte Magyarországon a "numerus clausus" tette lehetetlenné az egyetemre kerülését. "Így soha nem lehettem igazi egyetemi polgár" - mondja.