Magyar Kultúra Napja 2001

„Az ember egyedül gondolva nem több a magányos vadállatnál, mely élete fenntartásáért zsákmányt keresve bolyong. Emberi ész és erő csak társaságban fejlik ki; s amint valamely embertársaság szerencsésb, szebb, dicsőbb hazává alkotta magát; polgárai minden szépben és jóban aszerént haladhatnának. Ezért kell minden mívelt embernek a hazát legfőbb gondjává tennie; s ez mindenekfelett oly hazákról értetik, hol az egyes polgárnak a közgondok folyásába tekinteni joga s kötelessége van. Mert jog és kötelesség egymástól soha el nem választhatók.”
 

A magyar kultúra napja után nem véletlenül idéztük fentebb Kölcsey Ferenc 1837-es mondatait ezen a kultúrtájon, amit Sopronnak és környékének mondunk. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a nemzeti elemet mégiscsak az őszinte lelkű, póztalan és becsületesen kommunikáló ember és az ember jelei adják hozzá tájhoz, természethez. A ma és a múlt látható jegyeit emlegethetjük, emlékekről szólhatunk, nyelvről, arcokról, szokásokról, épületekről, zenéről, képzőművészetről, könyvekről, színekről és ízekről, ahogy ezt már megtették annyian, ahogy ez a hétfői ünnepi rendezvényeken is előkerült. Próbáljuk a hazát folytatni, hátha lehet – a humánum parancsára egyként figyelőként, együtt keresve az igazságot, a gondolkodásban félretéve a rövid távú kényelmi szempontokat meg a másoknak való tetszést, vállalva mindazt, amire az emberi méltóság kötelez.

NyK