CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 15., hĂ©tfĹ‘, Anasztázia, Tas napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Nyugati Kapu  

Ingyenes ruhaosztás a Vöröskeresztben

Szegény ember hova menjen?
Ingyenes ruhaosztás a Vöröskeresztben

A barátságtalan szélben fázósan húzták össze nyakuk körül a kabátot. Alig múlt el hét óra, de már hosszú sor várakozott a Vöröskereszt soproni, Hátulsó utcai épülete mellett. Idősek, fiatalok, férfiak, nők. Ingyenes ruhaosztásra jöttek.
– Maguk már az este ideálltak? – kérdezte az elöl állóktól egy fogatlan, szőrmegalléros, borostásképű, bagószagú férfi. Jót nevetett a megjegyzésén, aztán hozzátette, legközelebb ügyesebb lesz.
– De ne csak mondja, jöjjön is! – szóltak neki vissza. – Tudja, szemfüleseknek áll a világ. Mint a Torgyánnak. Neki nincs szüksége ingyen ruhára.
– Ha nekem fele annyi pénzem lenne, mint neki, csak kalandból jönnék ide – harsogta valaki a sor közepéről. De mi legalább itt vagyunk. Nem úgy, mint a romák.
– Kapnak azok annyi támogatást, hogy békésen szundikálnak. Csak most fordulnak a másik felükre.
– Strasbourgban – vette át a szót egy svájcisapkás asszony. – Én negyven évet dolgoztam becsületesen, aztán húszezret kapok havonta. Ennyiből már csak meg lehet élni. Nem igaz? Gazdálkodjam ki a százhetven forintos cukrot. De hogyan? Jövök ha lehet. A Vöröskereszt legalább törődik velünk.
– Nem szégyen a szegénység. Van mosópor, fertőtlenítőszer, ki lehet mosni mindent – bizonygatta egy nagymama. – Az unokáimnak is vittem cipőt, kifertőtlenítettem. Hamar kinőnek mindent, nem érdemes drága pénzen újat venni. Ezen tudok takarékoskodni, a kenyéren nem.
– Mamikám, olyan hátul állunk, hogy nekünk nem kerül cipő – mondta neki egy utazótáskás asszony.
– Megmondaná, hány óra? – fordult hozzám egy halk szavú bácsi. Ujjával befelé mutatott. – Odabent jobb lenne. Vékony a cipőm talpa. A napokban temettük a drága suszter komámat. Hideg lett. De nem panaszkodhatunk az időre. Eddig kegyes volt. Ugye, nyolckor nyitják az ajtót?
– Fél nyolckor.
– Azt mondják, meleg pulóverek is vannak. Meg télikabátok. Talán szőrmések. Gondolja, jut nekünk is?
– Ügyeskedjünk...
Antal Vilmosné, a Vöröskereszt helyi titkára fél nyolckor kinyitotta az ajtót. Az emberek legtöbbjét név szerint köszöntötte.
Balra cipők, jobbra télikabátok, zakók, szemben női aljak, farmerok, középen óriási kazalban a pulóverek, blúzok, gyerekholmik. A gyakorlottabbak már tudták, mit, hol találnak. Keresgélés, méret, szín és fazon egyeztetés. Nem volt tilos a turkálás. Az ismerősök egymás között csereberéltek. Megteltek a táskák, a nejlonzacskók, a kosarak. A legtöbben elégedetten, egyesek csalódottan távoztak. De mondták, legközelebb is jönnek...
 
Visztai Juli



2001. február 09., péntek 14:08


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület