Lassan itt a nyár, amikor minden általános- és középiskolában, valamint az egyetemeken a végzős tanulók/hallgatók elbúcsúznak iskolájuktól. Ezt hívják ballagásnak. De nem minden egyetemen ilyen egyszerű ez a rituálé. Ezek egyike a Soproni Egyetem, ahol ősi hagyományok szabályozzák a diákélet bizonyos eseményeit, melyek még a nagy előd, a Selmecbányai Bányászati Akadémia 1735-ben épült falai közt alakultak ki.
Az egyik legjellemzőbb hagyomány a végzős hallgatók búcsúzása az Egyetemtől, a valétálás. Május első szombatján már reggeltől diákok százai gyülekeznek az egyetem területén, és lázasan díszítik a lovasszekereket, teherautókat, traktorokat és a többi kerekes szerkezetet. Ezek lesznek a délutáni színes felvonulás, a karnevál résztvevői. Délután háromkor indul a díszes menet, minden diák valamilyen jelmezben, minden kocsin egypár rekesz sör, és minden járókelőt lelocsolnak majd megkínálnak, s közben régi diáknótákat énekelnek.

A Várkerületen végigvonulva visszaérkeznek az egyetemre, ahol a józanabbak a bizonytalanabbakat támogatva, átöltöznek a hagyományos egyenruhába, a Waldenba.
Sötétedéskor ismét az egyetemen gyülekezik mindenki, ahol a rektor, a dékán és sok tanár elmondja búcsúbeszédét, eléneklik az ősi és mai szakok himnuszait, majd az alsós diákok fáklyákat gyújtva közrefogják a valétálók csoportját.
Végzett erdészek, fások, akik visszatértek egyetemünkre, hogy részt vegyenek az ünnepségen, most meggyújtják bányászlámpásaikat, és lassan lengetve ezeket, egymás után elindulnak a kacskaringózva haladó menet élén. Ez a szalamander. 250 éve ugyanígy vonultak Selmecbánya utcáin az akkori bányamérnökök, búcsúzva diákéveiktől és az Alma Matertől.
A város fényei kikapcsolva, a közlekedési lámpák letakarva, gyertyák a házak ablakaiban: így búcsúztatja Sopron a diákjait. A Fő téren a polgármester is elmondja búcsúbeszédét, majd visszafelé haladva a tömeg nagy része letér a Liszt Ferenc Művelődési Házba, ahol hajnalig tart a Valéta-bál az összes tanár, diák és rokon számára.
Akik még hozzák formájukat, azoknak Czupy bácsi, a Kishordó borozó egyetemista-barát csaposa kinyitja az ajtót (meg az üvegeket), és reggelig lehet korhelylevessel, ásványvízzel vagy az öt év báljain megedződöttek számára egyéb italokkal csillapítani a szomjúságot.
Rövid időn belül az "elvalétált" hallgatók leteszik az államvizsgát, majd valahol elhelyezkedve, már mint Mérnök Urak térnek vissza egyetemista éveik színhelyére.
Haulik Áron
Fotó: Németh Péter