CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 14., vasárnap, Tibor napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Közélet  

Városi Emlékünnepség Sopronban

Sopronban a Széchenyi téri Hűségzászlónál zajlott az 1956. évi forradalom és szabadságharc évfordulóján a városi megemlékezés.
Megemlékező beszédet dr. Szájer József, Sopron választókerület országgyűlési képviselője mondott.
A Soproni Rendészeti Szakközépiskola díszőrséget, a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum, a Scarbantia cserkészcsapat, valamint a Selmeci Társaság díszsorfalat állt.


 Dr. Szájer József országgyűlési képviselő  ünnepi beszéde:
 

Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!
Azért vagyunk ma együtt, hogy tiszteletet adjunk. Emlékezzünk arra a több ezer férfira és nőre, akik Sopronban és környékén részesei voltak a negyvennégy évvel ezelőtti októberi napoknak, azokra akik átélték és előre vitték XX. századi történelmünk legfelemelőbb vállalkozását, véghez vitték saját forradalmukat.
A történelmi emlékezet mindannyiunk közös öröksége. Az új nemzedékek mindig megpróbálják felidézni az apáikkal megtörténteket, átélni és újraélni a múltat. Mert tudjuk jól, a történelem része a mának, e nélkül nincs társadalmi tisztánlátás, nincsenek igazi értékek sem.
 

Dr. Szájer József országgyűlési képviselő

A mi generációnk már a forradalom után született, a negyvennégy évvel ezelőtti őszi napokat sokáig csak fekete-fehérben tudtuk magunk elé idézni, mint egy dokumentumfilmet, vagy híradórészletet. Egyforma kabátba öltözött emberek mozogtak a vásznon, nem értettük honnanjöttek, mit tettek és azt sem, hogy miért.
Döntő élményünk lett a pillanat, amikor a hazugság szertefoszlott, és 1989 után kiderült, hogy a világ amelyben felnőttünk árulásra, erőszakra és elhallgatásra épült. A vásznon mozgó emberekben ráismertünk saját szüleinkre és nagybátyáinkra.
Kötelességünk, hogy tíz évvel a rendszerváltozás után végérvényesen válasszuk el az árulást a hűségtől, a hősiességet a megalkuvástól. Hiszen mind a mai napig meghatározza sorsunkat 1956 öröksége.
Ma, 2000 őszén elmondhatjuk, hogy végre magunk mögött hagytuk a hamis ünnepek és hamis jelképek korszakát. Most arra van szükség, hogyvalamennyiunk tudatában gyökeret verjen a bizonyosság: immár magunk vagyunk felelősek saját ünnepeinkért és hétköznapjainkért.
A forradalom üzenetét tovább kell adnunk a fiataloknak úgy, hogy ne unott lecke, hanem személyesen átélhető hagyomány lehessen.
 
 
 
 

Sopron város vezetői koszorút helyeznek el.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Elsősorban magunknak tartozunk azzal, hogy ismerjük és megértsük azt a helyet, ahol élünk, mert múltja bennünk él, akkor is, ha nem mindig gondolunk rá. A házak többsége már akkor, 44 évvel ezelőtt is itt állt. A mi városunk akkor is szép volt, amikor azon az otóberi csütörtökön együtt járőröztek utcáin a diákok és a határőrök, majd másnap, 26-án a város felháborodott polgárai ledöntötték a szovjet emlékművet és a Kellner-szobrot. A soproni eseményeket mindvégig a konszolidációra, a rendezett viszonyokra való törekvés jellemezte. Jó példa erre a Takács Endre vezetésével 27-én megalakult ideiglenes Nemzeti Bizottság tevékenysége, vagy az a tény, hogy a Roller Ferenc és Bujdosó Alpár vezette diákszervezet akadályozta meg a sopronkőhidai köztörvényes rabok kitörését. Az Egyetemi Nemzetőr Zászlóalj éppen itt tudta megszerezni a működéséhez szükséges fegyverzetet. November elejétől kezdve a visszaazerzett szabadság örömét egyre inkább a forradalom sorsa iránt érzett aggodalom váltotta fel. Sopron majdnem főszerepet játszott az 1956-os szabadságharc történetében: Szigethy Attila a Dunántúli Nemzeti Tanács később mártírhalált halt elnöke, ugyanis felajánlotta Nagy Imre miniszterelnöknek, hogy a kormány biztonsági okokból költözzön Sopronba. Erre végül nem került sor, és a helyzet válságosra való fordulását látva, november 3-án a soproni egyetemisták táviratot küldtek Nehru indiai miniszterelnöknek a forradalom megmentése érdekében. A szovjet invázió napján a diákok a fegyveres ellenállás mellett döntöttek, de az orosz csapatok gyors előrenyomulása ezt értelmetlenné tette. A zászlóalj többsége, valamint több, mint négyezren Sopronból és környékéről Ausztriába menekültek.
 
 

Kedves Barátaim!
Azért vagyunk ma együtt, hogy tiszteletet adjunk. Emlékezzünk és végre örülni tudjunk. Örülni annak, hogy ebben a nemzetben és ebben a városban még a kegyetlen megalázás évei után is volt annyi erő, hogy felemelje a fejét. Szembe szegüljön kínzóival és visszaszerezze önbecsülését. A mai nap tehát nem a gyászé, hanem örömünnep. A szabadság magunk mögött hagyott elmúlt tíz évének éppen az a legfőbb tanulsága, hogy a történelmi időt nem lehet menetéből kizökkenteni.
A szabadságvágy és a 44 év előtti forradalmunk öröksége tovább él.


~sztoth



2000. október 23., hétfő 00:00


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület