A Színház világnapja alkalmából az Oktatási Minisztérium országos diákszínjátszó fesztivált szervezett Játsszunk színházat! címmel. A résztvevő csapatok tudásukat és tehetségüket a rögtönzés művészetében mérték össze. Hetekkel korábban lezajlottak az elődöntők az ország különböző részeiben, s a mai nappal elérkezett a döntő pillanata...
Délelőtt 10-kor az öt csapat húzott egy - nem annyira közismert - magyar alkotást (a darabok címeit másfél héttel ezelőtt nyilvánosságra hozták), egy aktuális újságcikket, egy rendező nevét - aki segíti munkájukat, valamint megkapták a kötelező kellékeket (ezek: egy vontatókötél, egy labda, egy zászló, néhány színes ruha). Csupán pár óra állt rendelkezésünkre - villámgyorsan közeledett az esti előadás pillanata. A kelenföldi Szakszervezeti Művelődési Ház szép lassan megtelt izgatott emberekkel, akik az ország különböző területéről érkeztek, hogy szorítsanak társaiknak. Legtöbben terrmészetesen a pestiek voltak, de körülnézve a nézőtéren láttam néhány ismerős soproni arcot....
Először a pesti Vörösmarty Gimnázium csapata mutatatta be Vörösmarty: Csongor és Tünde című darabjának táncos feldolgozását.  Aztán a debreceni Adyák mutatták be Csiky Gergely: Nagymama című művét, majd a Tatabányáról érkezett Arany 10 mevű csapat fűszerezte Szigligeti: Liliomfi című darabját egy, a kémműholdakról szóló újságcikkel. Előadásuk elismerésül kivívta a közönségdíjat. A rövid szünet után városunk csapata lépett a színpadra, s habár Kocsis Zoltán (Széchenyi István Gimnázium) és Tompa Ádám (Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium, Líceum) neve már önmagában biztosíték egy jó produkcióra, mégis lélegzetvisszafojtva és izgatottan figyeltük, hogyan kombinálják Szép Ernő: Vőlegény című írását azzal a hírrel, mely szerint a katonák között sok a drogfüggő. A szépen kidolgozott drámai jelenetekből álló - és néhány, csak a soproni nézők által érhető poénnal megspékelt - darab rendezését Salamon Suba László segítette. Molnár Ferenc: Játék a kastélyban és a csecsenföldi merényletekről szóló egyveleget pedig a mezőkovácsháziak előadásában láthattuk.
Végül a zsűri visszavonult, mi meg szorongva vártuk, hogy mi lesz a végeredmény - ugyanis mind az öt produkció nagyszerű volt a maga nemében...

Eljött a nagy pillanat. Nemcsak a nézők számára, hanem annak a tizenegynéhány embernek is, akik egymás nyakába borulva sírtak a boldogságtól. Ugyanis a legjobb férfi színésznek járó díj mellett (birtokosa Tompa Ádám) a széchenyisekből és berzsenyisekből álló csapat az első helyezésért járó serleget is átvehette. Bebizonyították: ebben az évben ők a színház legjobb játékosai.

Bacsárdi László
Budapest, 2001. március 26.