CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 25., csĂĽtörtök, Márk napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Színes Sopron

Huszadik századunk egyik nagy tanítómestere, Pogány Frigyes építész professzor feledhetetlen egyetemi előadásait gyakran emlegette, hogy Európa minden fontos városának megvan a maga sajátos, utánozhatatlan alapszíne. Más Párizs házainak alaptónusa, más Rómáé és megint más Londoné. Szavait igazán csak akkor értettem meg, amikor személyesen is eljutottam ezekbe a városokba.
De lehetett-e egykor a magyar történeti városoknak is egymástól jól megkülönböztethető, sajátos színe? Askercz Éva "Sopron Anno…'" című gyönyörű albumát lapozva döbbentem rá, hogy egykor Sopronnak is volt jellegzetes színe, mégpedig a rákosi mészkőre hasonlító, elegáns papírsárga. Mindezek a Magyar Tudományos Akadémia Színelméleti Albizottsága és a Szín és Fény Nemzetközi Alapítvány által 2001. január 16-án szervezett egész napos ülésén jutottak eszembe, melyet "Színes Magyarország" címmel a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Oktatói Klubjában tartottak meg.
Az előadók között a színdinamika tudományának legismertebb tudósai szerepeltek, akik a színelmélet szinte minden fontos kérdését megvitatták. Magam a műemlékek színezéséről beszéltem: előadásomat soproni színes házak fotóival illusztráltam. Az első képek a háború utáni években készültek: a város utcáin alig jártak emberek, a mai Vasaló-ház helyén hatalmas foghíj éktelenkedett. A város a végtelenségig szürke volt és élettelen. Az ötvenhatos forradalom előtt csupán egyetlen utcát tataroztak: a Kolostor utcában filmet forgattak, és a soproniak nagy örömére a filmgyár emberei sebtében befestették a házak omladozó vakolatait. Hosszú évek után ekkor döbbentek rá először városunk lakói, hogy Sopron bájos, kedves és vonzó: csak a színek hiányoznak.
Az 1960-as években lassan meginduló műemlék helyreállításai során a házak homlokzatát szakszerűen helyreállították és kifestették. Ebben az időben jelentek meg az élénk tónusú műanyag festékek. A kísértés nagy volt: a házakat szinte kivétel nélkül élénk színűre festették. A
Fegyvertár utcai egykori "posta-háznak" a műemlékesek a terveknek megfelelően fekete alapszínt adtak. A soproniak nem tudtak belenyugodni az építészek furcsa választásába. Az épületet sietve kedvesebb színnel festették át.
Ma már tudjuk, hogy a régebbi korok építészeti stílusainak mesterei eltérő módon színezték az épületeket. A román korban ókori római mintára kváderkőből építették a jelentősebb házakat. A gótikában már legfeljebb a házak sarkaira jutott kő: a falazatokat ezért bevakolták: a szegényesnek vélt vakolatokra a megelőző román kor kőburkolat rajzát festették rá. Sopronban számtalan ilyen festésre akadtak rá a művészettörténészek.
A reneszánsz színes virágokkal és alakokkal díszítette a házak külsejét és belsejét. A barokk nálunk, Közép-Európában kedvelte a sárgát - a rosszmájúak szerint a középületeken elrendelt kötelező sárga színnel a császári család bányáinak forgalmát növelték. Handler Nándor 19. században emelt romantikus épületei élénk színűek voltak - bizonyítják ezt a levéltárban őrzött szép homlokzati rajzai. A romantikát felváltó neoreneszánsz elegáns kőszíneket alkalmazott - ilyen színt kapott építésekor a Széchenyi téri kaszinó - a későbbi Művelődési Ház.
A korai modern építészet a villogó fehér nemes vakolatot szerette - a Frankenburg út 6. számú ház mozgalmas fehér felületeit élénk, "tiszta" kék színű ablakkeretek tették még ragyogóbbá.
Ma nagy körültekintéssel színezünk. A házak eredeti színeit a művészettörténészek a falak megkutatásával derítik ki. A feltárt tónusok azonban nem festhetők vissza mindig a felkutatott árnyalatban. A régi házak környezete az idők folyamán megváltozott: ügyelnünk kell tehát a meglévő szomszédok új színeire és fényeire is.
Néhány éve alkalom adódott a Fő téri neoreneszánsz városháza újraszínezésére. A döntésben itt Kronstein Ágoston hatalmas akvarellje segített, melyre a város polgármesterének szobájában találtunk rá. A város első háza a Sopronra jellemző mészkő színt kapta. A korábban gyakran bírált épületet ekkor szerették meg a soproniak - azóta a becses emlék műemléki védelmet is biztosítottuk.
Ma már színes a televízió és színesek a hetilapok: számolnunk kell azzal, hogy az emberek szeme hozzászokott az élénkebb színekhez, ezért megkívánják az élénkebb tónusokat. Természetes dolog tehát, hogy Sopron házai manapság megszínesednek.

WG

Winkler Gábor



2001. április 03., kedd 20:06


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület