Boross Péter kormányról, ellenzékről és pártelnökről

Dr. Boross Péter, az MDF Országos Elnöksége tagja, miniszterelnöki főtanácsadó legutóbb politikai fórumon vett részt Sopronban. A volt miniszterelnököt a kormány politikájáról, az ellenzékről, a pártelnökről és Sopronról kérdeztük.
„A kormány politikája alapvetően egyirányú, határozott mégpedig egy tehetséges miniszterelnök vezetésével. Úgy hiszem, hogy a kormány nem okozott csalódást a magyar közvéleménynek; és Kelet-Közép-Európában nagy dolog, ha egy kormány nem okoz csalódást. Talán külpolitikai vonatkozásban nem lehetünk teljesen nyugodtak. Moszkvával éppúgy, mint az Unió nagy országaihoz fűződő kapcsolatokban van mit javítani.  Magyarország helyzetének reális felmérése alapján talán nagyobb erőfeszítéseket kellene tenni annak érdekében, hogy a kapcsolati rendszer jobb legyen, továbbá meg kell fejteni, hogy az Amnesty International Hollandiától Szlovéniáig miért állít olyasmiket Magyarországgal szemben, amely az ország lejáratását célozza. A bel- és a gazdaságpolitikában fontos változások történtek, megszületett a Széchenyi-terv, amelyik élénk reagálásokat váltott ki. Tulajdonképpen most fordul termőre az a gyümölcsös, amit a kilencvenes évek elején a külföldi tőkével telepítettünk. Ha mindehhez hozzáteszem a kormány remek kommunikációs képességét meg a baloldal gyengeségét – mintha személyi és egyéb válságok miatt pánikban lenne –, akkor én nagyon bízom abban, hogy jobbközép kormánya lesz az országnak 2002 után is.
A strasbourgi roma-ügy az valami egészen más, sok mindennel összefügg. Ez egy előkészített út volt. Valakik előkészítették, finanszírozták. Nem veszélytelen a dolog, de aki azt hiszi, hogy roma ügy, az semmit nem ért a nemzetközi politikai akaratkifejezés különböző trükkjeihez.
Úgy érzem, a vártnál gyengébb a magyar ellenzéki pártok politikai ténykedése. Az ellenzék szegényes taktikát folytat. Taktika talán nincs is, mert egymással hadakoznak. Olyan mezőben folyik a harc, amely hovatovább nem érdekli a közvélemény jelentős részét. Aggasztó inkább az, hogy a nagy nemzetpolitikai kérdések – roma-ügy, szegénység – ilyen vitamódszerrel elsikkadnak, nem jönnek elő, pedig hatpárti komoly megállapodás kellene, most mi a teendő. Kialakult valami, ami politikailag nyugtalanító. A kérdés az: jut-e elég idő a komoly kérdések megoldására?
Dávid Ibolya a magyar politikai közélet egyik legtehetségesebb, kiemelkedő személyisége. Határozott, művelt, sokirányú ismerettel rendelkezik, népszerű. Üde jelenség. Nagyon örülök, hogy őbenne a pártelnökömet tisztelhetem. Mindig örömmel konstatálom, ha egy tehetséges ember megjelenik a politikai közéletben.
Engem bizonyos személyesség is köt Sopronhoz. Az apám – végigharcolva az első világháborút – a Selmecbányáról idekerült főiskolára íratkozott be. A háború után a diákéveit itt töltötte, sőt, valami kitüntetést is kapott azért, mert  aktívan vett részt diáktársaival a város védésében, hogy Sopron magyar maradjon. Én ugyan Pécsett jártam katonaiskolába, de van itteni emlékem. 1944 szomorú őszén, mikor közeledett a front, Sopronba települtünk, a helyi katonaiskolában töltöttem egy rövid időt. Halottaink is voltak, ami persze súlyos emlék az embernek. Az apám kilencvenhét évet élt, világa Sopronhoz és Ágfalvához kötődött, az egész választási menethez.”

Körtélyesi Béla