|
KultúrVáros |
|
Baricz Dezső erdélyi tájképei a Plazában
Baricz Dezső 1999-ben mutatkozott be a soproni közönségnek. Akkor az
Erdélyi Házban rendezett tárlatát hamarosan a következő, a Plaza Galériában
2000-ben rendezett követte.
A mostani, harmadik alkalommal, új alkotásait, olaj- és pasztellképeit
láthatjuk, ismét a Plaza Galériában.
Az erdélyi művészek természet felé fordulását sokan a társadalmi és
politikai életben régebb óta és folyamatosan tapasztalt kuszaság, a kiismerhetetlen
erők jelenlétével és az azokkal való szembesüléstől való menekvéssel (vagy
a szembesülés eképpeni megfogalmazásával) magyarázzák.
Az erdélyi művész a tájat formai fenségességében és különlegesen gazdag
színvilágában legtöbbször minden körülménytől függetlenül "készen kapja",
azt saját maga karakteréhez, belső énjéhez és pillanatnyi hangulatához
igazítva, "megtalálva" alakít(hat)ja képpé.
Baricz Dezső a gyergyói havasok körülölelte Gyergyószentmiklósról érkezett
Sopronba.
Olyan helyről, ahol a párás hajnalok fehér felhőt eregetnek a csúcsok
irányába, a havasokról érkező légáramlatok pedig a fenyvesek, a havasi
legelők, valamivel alább pedig, a lombhullató erdők színeit világítóvá,
élettelivé teszik.
Tehát, számára a vizuális élmények adottak, akárcsak az elődök példája.
Baricz Dezső képei megfelelően felfokozott színvilágukban minden mesterkéltséget
és áttételt nélkülöznek. A természeti látvány visszaadásán kívül nem is
nagyon igyekszik a festő mással szolgálni; mellőzve bármilyen fölöslegesnek
ítélt szellemi, vagy érzelmi igénybevételt, őszintén mutatja be a tájat.
Így a nézőre sem hárul sokkal több a kényelmes szemlélődésnél, melynek során,
amennyiben szükségét érzi, felleli a megkomponált rendbe igazított tárgyilagosságot,
az idilli környezet nyugalmát, vagy esetleg a megszelídítetlen táj
mozgalmasságát; természetesen mindezt nem egyben és egyidejűleg.
Nehéz - mert csak saját mondanivaló meglétével egyidejűleg és annak
szolgálatába állítottan lehetséges - és még úgy is művészt próbáló feladat
az örökké ismétlődőben az egyszerit, az egyedit megjeleníteni.
Kérdés, hogy ez alkalommal van-e, volt-e Baricz Dezsőnek ilyen szándéka?
Igen szembetűnő az ellentmondás az erdélyi idillikus hangulatú természeti
tájak, (amelyek a nem hasonlóan idillikus életkörülményekről ugyanúgy nem
vesznek tudomást, mint az ott élőkről), és a kiállítóterem mesterséges
fényei által megvilágított szűkebb és tágabb környezet között.
Lyka Károly a Magyar tájképfestők tanulmányában írja, hogy a tájképfestő
színek, formák, valőrök, vonalak helyes egybeillesztésével gondolkodik.
Valahogyan, az adott környezetben a soproni (és osztrák) szemnek -
az esetleges kellemetlen gondolatokat mellőző - a színek, formák és valőrök
inkább vonzó "exotikumot" kívánnak nyújtani (akár elvitelre), bármennyire
fenséges és vonzó tájat ábrázolnak.
Baricz Dezső eddigi soproni bemutatkozásai arról tanúskodnak, hogy személyében
igen tevékeny és termékeny festőt ismerhettünk meg, akinek pályája
során a mennyiségi tényező egyenes következményeként kiugróan magas színvonalú
megfogalmazások is fellelhetők.
A festő ez utóbbi kiállítása a Plaza Galériában tekinthető meg április
13-ig, naponta 10 és 20 óra között.
té
2001. április 08., vasárnap 18:18
|
|
|
