Ünnep előestéjén a versről

Ne áltassuk magunkat.
A vers ünnepének előestéjén tömött padsorokban szorongó tömegre senki sem számított. A belső parancsra érdeklődők megfogyatkozásának idejében élünk, amikor - a bevezető szavak szerint - "a magyar írás sorsával foglalkozni újra nemzeti tett".
Ezek szerint a versolvasás, egyáltalán a magyar irodalom olvasása, manapság nemzeti tettnek minősül. Virágvasárnapot követő, Nagypéntek és Húsvét hetében, minden művészi alkotás ősforrásából, Istenhez való fohászkodás legszebb verseiből válogatták műsorukat a Soproni Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet diákjai.

Kin múlik ez, min múlik ez?
Nem a vers ünnepén, és teszem hozzá sietve, nem a pedagógusokon, talán nem is egyenként mirajtunk.
Mint ahogyan a költőt magát, sem a dicsőség és jutalom motiválja - hiszen a vers, az igazi, lélekből születik - úgy a versolvasót, az értelemig és szívig hatoló nyomtatott sorok újra és újra olvasására, hasonlóképpen, belső kényszer vezérli.
Ezért - szomorúan hangzik - de úgy gondolom, hogy a versolvasást, akár a -mondást, meg lehet tanítani, de megszerettetni nem, félő, hogy a vers szeretete "a belső kényszer", sok minden "egyébbel" együtt némelyeknek ajándékul adatott.
Nagyon szeretném, hogy ne legyen igazam.

Mindezek a gondolatok a Soproni Református Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet és a társszervező, a soproni Kálvin Kör szándékának nemességéből, a szervezés, a rendezés, az előadás színvonalából mit sem vonnak le.
A Magyar Vers ünnepén elhangzott irodalmi műsor a verset, a legmélyebb emberi valóság kifejezőjét szólaltatta meg.
Az igényesen összeállított előadás Ady Endre, Bessenyei György, Szkhárosi Horváth András, Kerék Imre, Szabó Lőrinc, Wass Albert, Weöres Sándor elhangzott versei, a diákok igen színvonalas előadása tömött padsorokat érdemelt volna.
Talán majd akkor, amikor a magyar vers jól eladható áru lesz.
De mikor volt az? Kell-e egyáltalán annak lennie? Kapcsolódó fogalmak - szellem, hit, nyelv, rím, ritmus, írás, könyv, nemzet - egyértelműen utalnak arra, hogy nem.
A versnek meg kell maradnia ajándéknak, és költészetszerető emberekre van szüksége.
És ők, néhányan ma (is) a vers ünnepén, ugyanúgy mint tegnap és holnap - higgyük mégis, hogy vers napja után legalább eggyel többen - biztosan elolvasnak legalább egy verset.

té