Nagycsütörtök van. A mai napi olvasmányok és evangélium mind egy ünnepkör, a Húsvét közvetlen előzménye köré csoportosulnak. Az első olvasmányban, a Kiv 12,1-8.11-14-ben az Úr parancsa olvasható arról, hogyan is zajlott le a zsidóságnak a szabadulás, a kivonulás előtti utolsó vacsorája.
A második olvasmányban, az 1Kor 11,23-26-ban az időben első RÖGZÍTETT leírását olvassuk az újszöveségi utolsó vacsorának. Katolikus fogalmazásban a szentmise átváltoztatási részének, a szentség elrendelésének, protestáns fogalmazásában az Úrvacsora eredetének és az emlékezésre felszólításnak történéseit írta le Szent Pál.
Szent János evangéliumából a Jn 13,1-15-öt olvassák fel, az utolsó vacsora történetét.

Jézus tulajdonképpen mindenfajta - kétséget kizáró és "fizikai" - nyom nélkül jött a világba és ment a mennybe. Nem maradt utána más tárgyi emlék, csak néhány tanúságtétel, melyet már az ősegyház is fontosnak tartott "megrostálni".
A nyilvános kutatás, a tárgyak, eszközök keresése csak a IV. sz-tól indult meg dokumentálhatóan. Rengeteg ballépés és néhány nagyon szép ünnep kíséri az ember igyekezetét, hogy ami "visszamaradt", annak eredetiségét bizonyítsa. (Torinói lepel, kendő, kereszt-relikviák stb.)