Műemlékvédők találkozója Miskolcon
Az ICOMOS (Műemlékek és Műemléki Területek Nemzetközi
Bizottsága) Magyar Nemzeti Bizottsága idei közgyűlését április 17-én Miskolcon
tartotta. Az ülésen kiosztották az idei Möller István emlékérmeket. Az
ICOMOS közgyűlése keretében a műemlékesek megemlékeztek Dr. Csemegi József
építészről (1909-1963) és Nagypál Juditról (1924–1980). Mindkettőjük
munkássága Sopronhoz is kapcsolódott. Csemegi József nevéhez a Szent János
templom – “johanniták temploma” – és a Káptalan-terem helyreállítása fűződik.
Nagypál Juditról hosszabban is megemlékezünk.
A közgyűlés másnapján Miskolc volt a színhelye
az idei Műemléki Világnapnak is. Az ez alkalomból megtartott tudományos
ülés témája a “Műemlékvédelem és a táj” volt. A műemléki világnapon Cselovszki
Zoltán, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnöke az elfogadás előtt álló
“örökségi törvény” céljairól beszélt. (E törvény tervezete szerint a százhúsz
éves hagyománnyal rendelkező műemléki hivatal megszűnik, helyette “örökségi
hivatal” szerveződik, vidéki központokkal. A tervezet tartalmát az építész
szakma sok szempontból bírálja.)
Dr. Fejérdy Tamás a műemlékvédelem és a történeti
táj kapcsolatáról adott nagyvonalú, átfogó ismertetést. Dr. Máthé Zsolt
a Tokaj-hegyaljáról, mint a világörökségi lista várományosáról szólt. Szó
esett a szőlőhegyi présházak sorsáról és a kiskunsági tanyavilág jövőjéről
is.
Nagypál Judit (1924-1980) soproni munkássága
Hosszú évek óta folynak a soproni történeti Belvárost
körbeölelő, római alapokra épült középkori várfal kibontásának és bemutatásának
munkálatai. Félő, hogy csak kevesen tudják: az ötlet Dr. Kiss Tiborné
Nagypál Judit építésztől származik. Az építésznő elképzeléseink megvalósítását
sajnos nem élhette meg: 1980. december 4-én, munkahelyén, egy nemzetközi
tudományos ülésen lett rosszul: a váratlan halál hivatalában érte.
Nagypál Judit a diploma megszerzése után az Országos
Műemlékvédelmi Hivatal munkatársa lett: élete során ő mindvégig hűséges
maradt e hivatalhoz és a műemlékvédelem ügyéhez is. Előbb Sedlmayr János
építész munkatársa volt: kezdetben a Fabricius-ház helyreállításában segédkezett.
Első önálló munkája a Hátsókapu 2. számú ház helyreállítása volt (1961-1963).
Az ő nevéhez fűződik a kedvelt “Cézár-pince”
kialakítása. A Bástya utca 42. számú “Esernyős-ház”
első felújítása is az ő feladata volt. (Ma bizonyára szomorúan tapasztalná,
hogy az ősi fák között, meghitt kerti környezetben álló épületet utak veszik
körbe: eredeti hangulatából alig maradt meg valami.) Tervei alapján újították
meg 1966-ban a Két mór-házat.
Ugyanebben az évben készítette el városunk történeti
magjának megújítási programját. Az akkor még kritikus állapotban lévő belvárosi
házak megújítására stratégiai tervet dolgozott ki: elképzeléseinek következetes
megvalósítása sokban hozzásegítette Sopront ahhoz, hogy 1975-ben elnyerje
a hamburgi F.V.S. Alapítvány Műemlékvédelmi Európa-díjának aranyérmét.
Jól emlékszem: az átadás alkalmából a Magyar Televízió a Cézár-pincében
készített vele interjút.
Sopron műemléki városrekonstrukciójával az elkövetkező
években is erősen foglalkozott. Hihetetlen hittel és energiával szolgálta
városunk megújulását. Tervezett, vitatkozott, ha kellett, szembeszállt
az akkori idők szűklátókörű várospolitikájával. Rengeteg fontos, szép épület
bontását akadályozta meg. 1975-ben a Műemlékvédelem című folyóiratban “Történeti
város-rekonstrukció és rehabilitáció Sopronban” címmel írt tanulmányt.
“A gyér vállalkozó kedv ellenére időnként jelentkeznek nagyobb tőkével
rendelkező beruházók (OTP, ÁB, Állami Áruház stb.)” – írta. “Közülük némelyik
igazán kíméletlen, tőkés szokásokra emlékeztető módon diktálja egyoldalú
feltételeit, Sopron történelmi városmagjának, belvárosának sajátságait,
összefüggéseit stb. figyelmen kívül hagyva. Ellenállás esetén a beruházás
visszavonásával fenyegetik a szükségben lévő várost. A két malomkő között
őrlődő városi vezetőség kényszerű engedményének szomorú következménye a
sokat emlegetett belvárosi foghíjak új beépítése.”
A Várkerület 39. számú ház elbontása árán építkezni
kívánó Ruházati Kiskereskedelmi Áruház terveit sikerült megakadályozni:
ma bizonyára lapostetős kockaház állna az egykori Sóház helyén. Cikkében
panaszkodott, hogy a csalódott beruházók széltében-hosszában terjesztik,
hogy “a műemlékek akadályozzák a fejlődést”. De tiltakozott az “ízes-szagos,
színes-zajos” várkerületi piac megszüntetése miatt is, és korholta a soproni
polgárokat, mert a városi házak elhanyagoltak, és az udvarokból jóformán
teljesen hiányzik a virág. Jó lenne cikkét újra olvasni – hiszen amit írt,
ma is időszerű.
Az 1970-es években az ő elképzelései alapján állították
helyre a Rejpál-házat,
a Két mór-házat, az Orsolya téri Lábasházat
és a Templom utca 2. számú Esterházy
palota barokk épületegyüttesét. Egyik utolsó munkája a sopronbánfalvai
karmelita kolostor lépcsőjének helyreállítása volt.
A belső várfal kiszabadítása ma is alapötletének
figyelembevételével folyik. A munkát folytató műemlékesek igyekeznek hűek
maradni elképzeléseihez. Nagypál Judit közreműködése mégis nagyon hiányzik.
A minden iránt nyitott, az idők szavát megértő, a változó adottságokhoz
alkalmazkodó építész, a városi hagyományokat védő szakember bizonyára számtalan
új ötlettel gazdagíthatná és tehetné még sikeresebbé ezt a munkát.
Nagypál Judittal Sopronban először az 1950-es évek
elején találkozthattunk. Férje, dr. Kiss Tibor, a budapesti egyetem híres
professzora Sopron régi ismerőse volt. A második világháború után újjászerveződő
Soproni Nyári Egyetemen többször is előadott, és családjával később is gyakran
töltötte városunkban a nyarat.
Nagypál Juditot, az építészt és kollégát egyetemi
éveimben ismertem meg. A regensburgi dóm alaprajzát kellett lerajzolnom.
Szinte percek alatt előkerítette a hozzá szükséges irodalmat. Akkor és
tőle tanultam meg, hogy a kezdő építész – akár ismeretlenül is – bármikor
bekopogtathat gyakorló kollégájához: mindig és mindenben számíthat segítségre.
Kiss Tiborék a Gellért Szálloda feletti műteremház
egyik műtermét alakították át lakásuknak: a fából konstruált galéria különös,
otthonos hangulatot kölcsönzött az egykori műteremnek. Itt nevelték két
lányukat, Juditot és Juliannát. Kiss Tibor 1972-ben hunyt el: Nagypál Judit
a régi lakásban ezután egyedül nevelte két kislányukat. Feladatait a legnagyobb
gondossággal és kitartó szorgalommal végezte. Terveiért bátran harcba szállt:
szenvedélyesen küzdött azért, hogy elképzelései maradéktalanul megvalósuljanak.
Fájdalmas hiányát nap mint nap érezzük. Emlékét
hűséggel őrizzük Sopronban is.
Winkler Gábor
Történelmi város-rekonstrukció és rehabilitáció Sopronban. Műemlékvédelem
XIX. évfolyam 1. szám. 13-23. p. ill.
Sopron, Hátsókapu 2. helyreállítása. Magyar Műemlékvédelem 1963-1964.
ill.
