Beszélgetés Stumpf István kancelláriaminiszterrel

A Soproni Fidesz Szalon vendége legutóbb Stumpf István volt. A kancelláriaminiszter az információs társadalomról tartott előadást. A rendezvény után erről is kérdeztük.
– A Miniszterelnöki Hivatalhoz került a távközlés és az informatikának az irányítása, felügyelete.
-  Ez új kihívásokat jelentett számomra is. Nagyon sok multinacionális cég van jelen a távközlési és informatikai piacon, a magyar gazdaság egyik húzóágazatáról beszélhetünk, nem egyszerűen egy technológiai kérdésről, hanem az ipar jövőjéről, a  gazdasági fejlődés esélyeiről.
– Milyen volt a Bibó Kollégium, hogy ennyi politikust adott az országnak? Mi volt a titka?
– Tulajdonképpen egy autonómia kísérlet volt, olyan tanulási lehetőség, ahol fel lehetett készülni felnőtt szerepekre, közéletiségre, akár politikusi szerepekre is. Gyakorlóterep volt, meg lehetett méretődni a társak előtt, megtanulunk közösségben gondolkodni, a jövő iránti felelősséggel voltunk, készülünk egy új értelmiségi szerepre. Valójában 1985 volt az a mérföldkő, amikor a szakkollégiumok országosan találkoztak és elkezdtek nagy  politikai kérdésekkel foglalkozni – gazdasági reform, környezetpolitika, szegénység –, akkor már a politika középpontjába kerültünk. Tudatosan – azt hiszem – nagyon kevesen készültek politikai szerepre. Az akkori helyzet történelmi esélyt kinált nekünk, a Fidesznek is, amikor létrejött a szakkollégiumban. Az a morális értékbeni azonosság, ami a csapatot jellemezte, adja a legnagyobb összetartó erőt most is. Egy új Magyarországban gondolkodtunk, újban, szabadban, sikeresben. Változtatni akartunk, hittünk abban, hogy pozitiv jövőképpel vissza lehet adni az önbecsülést, a nemzet életképességébe vetett hitet, a családok fontosságát. Ez  programszerűen érvényesül az Orbán-kormány politikájában.
– Van most ilyen műhelye az ifjúságnak?
– A Bibó-szakkör egykori alapítójaként  büszke vagyok arra, hogy olyan intézményeket hoztunk létre, amelyek megteremtik a feltételeit annak, hogy egy generáció elfoglalja ezt a szervezetet, saját képére alakítsa, használja, tanuljon belőle, készüljön maga is az életre. Ezek a szakkollégiumok vannak,  plusz tudást adnak azoknak, akik a a felsőoktatási intézményekbe járnak. Hogy éppen milyen közösség alakul ki a szakkollégiumokban, azoktól függ, akik odakerülnek. Természetesen a történelmi körülmények változtak. Ma már nem az a tét, hogy meg lehet-e dönteni az egypártrendszert, ki lehet-e építeni a  társadalmat, hanem az,  lehet-e és hogyan a tudás társadalmára felkészülni, például úgy az internet használatra, hogy ne tévedjen el az, aki szörfözni kezd a világhálón.
– Tehát az internet  már a hajnalt jelzi?
– Azt jelzi, hogy pirkad. Lehet nem szeretni, lehet utálni, de nem lehet elkerülni. Az információs társadalom itt van a kapunk előtt, fel kell készülnünk, használnunk kell, élni a lehetőséggel. Az esélyt kihasználhatja az ország, vannak kitűnő koponyái, nagyszerű szellemi termékei. A tudás, a legfontosab exportcikkünk, ezt az információs társadalom segítségével világra tudjuk röpíteni anélkül, hogy el kéne mennünk Új-Zélandra vagy San-Franciscoba. A tudás olyan értékként tud megjelenni, ami a nemzetnek gyümölcsözik. Alkalmazkodásra kényszerít bennünket az új helyzet, erre mindenkinek – különösen a tanároknak, köztisztviselőknek, vállalkozóknak – nagyon tudatosan kell készülni. A kormány segíti ezt az alkalmazkodást, példát mutat, ezért is hozta létre az informatikai kormánybizottságot.
– Politikai szakértőként igen jó prognózisokat adott. Hogyan látja a jövő évi választásokat?
– Az ember elfogultabb a saját kormányához, tevékenységéhez, bár mi igyekszünk mély analíziseket készíteni a legkülönbözőbb közvélemény-kutatásokról, folyamatosan mérjük a kormányzat teljesítményét a közvélemény tükrében. Azt tudom mondani, hogy a legutóbbi folyamatokat alapul véve jó eséllyel gondolhatunk arra, hogy a 2002-es választásokat a polgári koalíció megnyerheti. Kiegyenlítődött a két párt, a Fidesz és a szocialista párt támogatása, javultak Fidesz és a kormány tevékenységének háttérmutatói. Leginkább abban bízom, hogy az emberek látják, amiket elkezdtünk, azok szép lassan összeállnak egy új gazdasági- társadalmi filozófiává, amelynek lényege a családok megerősítése, a középosztály támogatása, sikeres integrálódás az unióba. Tettük a dolgunkat, az eredmények megjelennek az emberek mindennapi életében. Nagyon sokan még úgy érzik, hogy vesztesei a rendszerváltozásnak. Kötelességünk, hogy minél több ember tegyük lehetővé a gazdagodást.
– Mikorra várható Magyarország csatlakozása?
– Úgy néz ki, hogy 2004. január elseje előtt nem nagyon van esély arra, hogy a csatlakozás bekövetkezzen, de attól kezdve reális esély van. Ma már azt hiszem a fejlett nyugat-európai országokban is látják, hogy nem lehet hitegetni a csatlakozásra várókat. Magyarországon arra tettünk fogadalmat, hogy 2002 végére mi készek leszünk a csatlakozásra.
– Miniszter Úr! Milyen érzésekkel jön a hűség városába?
– Jó érzésekkel, mert vannak itt barátaim.

Körtélyesi Béla