Jn 10.27-30 A juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki. Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. S én és az Atya egy vagyunk.”

Egyetlen kötőszó, ami kimaradt a magyar fordításból: a Vulgátában és a Károli fordításban megtalálható. Ez a kötőszó összekapcsolja a két első mondatot. Így válik ok-okozati öszefüggéssé a "bárány-lét" és annak következménye. Akiket az első mondatbeli szókapcsolatok tartalma jellemez, azok várhatják a biztos, megtartó kéz védelmét. A kézben tartás, -hordozás a védelem, a biztonság, az anyaméh ideális védő szerepét immár a Gondviselés veszi át, ez a szókapcsolat a jellemzője végig a Bibliában.
Jézus mintha a fel nem tett ellenvetésekre válaszolna következő mondataiban. Valahogyan így hangzanának a kérdések: "Valóban a Tieid vagyunk? Mi garantálja, hogy biztonságban élünk? Honnan az erő Benned, hogy ezt mered ígérni?"
Lehet, hogy az evangéliumok, mint annyi mást sem, nem tartalmazzák a kérdéseket, nem a valóságban lezajlott dialógus szó szerinti tolmácsolói. Különösen János evangéliuma nem, mely szinte kézzel foghatóan egy tanítás szintézise, tartalom szerinti kivonatolása!
Jegyzet, mely - nagyon helyesen - nem kisfiús betű szerintiségével hű, hanem tartalmával kapcsolódik szétválaszthatatlanul a tanításhoz. Amikor ugyanis az írás keletkezett, talán még nem voltak kételyek a Megváltó puszta létével kapcsolatban. Nem beszél az evidenciákról, nem keres minden mondat mögött mást, mint amit az jelent.
Boldog idők!
- DI -