|
KultúrVáros |
|
Józsa Nemes Irén
kiállítása az Erdélyi Házban
Józsa Nemes Irén Marosvásárhelyen élő festőművész kiállítását fia, Józsa
András nyitotta meg május 6-án a soproni Erdélyi Házban.
Józsa Nemes Irén 1918-ban Erdélyben, a nyárádmenti Bedén született, ahova
Marosvásárhelyről
az
éppen dúló spanyoljárvány miatt húzódott édesanyja.
Később, a tizes évek elejétől a második világháború végéig működő,
Gulyás Károly alapította marosvásárhelyi festőiskolában (a háború utáni
kolozsvári képzőművészeti akadémiának elődje) Aurel Ciupe és Bordi András
tanítványa volt.
A Nagybányára rendszeresen járó Aurel Ciupe onnan új, korszerű szellemet
hozott, míg a szigorú korrigálásokkal együtt is a hallgatók saját egyéniségének
kibontakozását segítő Bordi András, aki Ciupehoz hasonlóan, Budapesten
és Párizsban tanult, európai kitekintéssel rendelkezett.
Józsa Nemes Irén szellemi bölcsőjének és örök ihletőjének mindig a szülőfalu,
Bede maradt, a gyermekkorban megismert, a rendtartó, nyárádmenti, székely
falu.
Az akkor nyolcvan éves dédmama által megismert hagyományok, hiedelmek,
pogány-kort idéző, sokszor ijesztő világa, kitörölhetetlen élménygazdagságával
áttételesen ugyan, de meghatározóan hatott Józsa Nemes Irén későbbi művészi
világára is.
Képein felfedezhető a régi, rendtartó székely falu, amelyben "mindenki
beszélt arról, ha a harmadik faluban valaki hazudott a másiknak", amelyben
nem volt zár az ajtókon, mert az ajtó előtt keresztbefordított seprű jelezte,
hogy senki sincs otthon, amelyben a faluközösség segítő és összetartó ereje
működött.
Józsa Nemes Irén képein, akár az egykori Bedén, megállt az idő.
A kapukon kinti világot képbe fogalmazó kortársakhoz - Nagy Imre, Nagy
István, Páll Lajos - képest Józsa Nemes Irén többnyire a lakóházat és
környezetét, annak belsejét, a száz éves lábast, kanalat, cserépkancsót,
villát, "duzzogó széket", törülközőtartót festi meg.
Formavilágát saját törvényei szerint alakította ki, úgy, hogy abban
mégsem akar a természetesen túl terjeszkedni.
Józsa Nemes Nagy Irén nem fogalmaz át semmit és nem értelmezi a látottakat,
hanem egymáshoz igazodó szín és fényerők összhangját megteremtve ember-
és természetelvűségen alapuló művészi világot tár elénk. Olyan művészi
világot, amely a gyermekkorban átélt valós "különös zárt világ" késői
tapasztalatokban
való leképezése.
Az egymásba mosódó bársonyos hatású barnák-sárgák-kékek tökéletes összhangja,
a párás hatású földszínű foltokban megfogalmazott természetes és egyszerű
forma- és élményvilág bensőséges és nyugodt hangulatot áraszt.
Képein az összhang és nyugodtság fedezhető fel, amely az alkotó által
megélt nyolc évtized alatt a világból leginkább és folyamatosan hiányzott,
és amelyet ő a valamikori Bedén megtalált; a székely faluközösségre jellemző
becsületesség és tisztesség adta magabiztosság és nyugalom ez, amely kétes
értékű divatirányzatok elemeit kiszorító, szülőföld-központú képköltészetté
tette Józsa Nemes Irén művészetét.
té
2001. május 06., vasárnap 22:54
|
|
|
