CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. december 27., pĂ©ntek, János napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

KultúrVáros  

Józsa Nemes Irén kiállítása az Erdélyi Házban

Józsa Nemes Irén Marosvásárhelyen élő festőművész kiállítását fia, Józsa András nyitotta meg május 6-án a soproni Erdélyi Házban.

Józsa Nemes Irén 1918-ban Erdélyben, a nyárádmenti Bedén született, ahova Marosvásárhelyről az éppen dúló spanyoljárvány miatt húzódott édesanyja.
Később, a tizes évek elejétől a második világháború végéig működő, Gulyás Károly alapította marosvásárhelyi festőiskolában (a háború utáni kolozsvári képzőművészeti akadémiának elődje) Aurel Ciupe és Bordi András tanítványa volt.
A Nagybányára rendszeresen járó Aurel Ciupe onnan új, korszerű szellemet hozott, míg a szigorú korrigálásokkal együtt is a hallgatók saját egyéniségének kibontakozását segítő Bordi András, aki Ciupehoz hasonlóan, Budapesten és Párizsban tanult, európai kitekintéssel rendelkezett.
Józsa Nemes Irén szellemi bölcsőjének és örök ihletőjének mindig a szülőfalu, Bede maradt, a gyermekkorban megismert, a rendtartó, nyárádmenti, székely falu.
Az akkor nyolcvan éves dédmama által megismert hagyományok, hiedelmek, pogány-kort idéző, sokszor ijesztő világa, kitörölhetetlen élménygazdagságával áttételesen ugyan, de meghatározóan hatott Józsa Nemes Irén későbbi művészi világára is.
Képein felfedezhető a régi, rendtartó székely falu, amelyben "mindenki beszélt arról, ha a harmadik faluban valaki hazudott a másiknak", amelyben nem volt zár az ajtókon, mert az ajtó előtt keresztbefordított seprű jelezte, hogy senki sincs otthon, amelyben a faluközösség segítő és összetartó ereje működött.
Józsa Nemes Irén képein, akár az egykori Bedén, megállt az idő.
A kapukon kinti világot képbe fogalmazó kortársakhoz - Nagy Imre, Nagy István, Páll Lajos - képest Józsa Nemes Irén többnyire a lakóházat és környezetét, annak belsejét, a száz éves lábast, kanalat, cserépkancsót, villát, "duzzogó széket", törülközőtartót festi meg.
Formavilágát saját törvényei szerint alakította ki, úgy, hogy abban mégsem akar a természetesen túl terjeszkedni.
Józsa Nemes Nagy Irén nem fogalmaz át semmit és nem értelmezi a látottakat, hanem egymáshoz igazodó szín és fényerők összhangját megteremtve ember- és természetelvűségen alapuló művészi világot tár elénk. Olyan művészi világot, amely a gyermekkorban átélt valós "különös zárt világ" késői tapasztalatokban való leképezése.
Az egymásba mosódó bársonyos hatású barnák-sárgák-kékek tökéletes összhangja, a párás hatású földszínű foltokban megfogalmazott természetes és egyszerű forma- és élményvilág bensőséges és nyugodt hangulatot áraszt.
Képein az összhang és nyugodtság fedezhető fel, amely az alkotó által megélt nyolc évtized alatt a világból leginkább és folyamatosan hiányzott, és amelyet ő a valamikori Bedén megtalált; a székely faluközösségre jellemző becsületesség és tisztesség adta magabiztosság és nyugalom ez, amely kétes értékű divatirányzatok elemeit kiszorító, szülőföld-központú képköltészetté tette Józsa Nemes Irén művészetét.



2001. május 06., vasárnap 22:54


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület