|
Egészség |
|
Lyme-kór
Nyaranként - júniustól szeptemberig - jelentkező betegségről van szó, ugyan a kullancsok terjesztik, mégis bakteriális eredetű. Nagyon gyakori, melynek száma évről-évre nő.
Elterjedését tekintve az USA területén főleg É-K-i, Közép-Ny-i, és a Ny-i vidékeken jelentős, de Európában és Ausztriában, Kínában, Japánban, Afrikában, és Oroszországban is észlelték.
A betegséget legelőször 1975-ben írták le Connecticut államban. Az első magyarországi esetet 1984-ben regisztrálták.
Az USA-ban a 70-es években végzett járványtani vizsgálat megállapította, hogy a betegség Old Lyme, Lyme, és East Haddamre korlátozódik. A betegeség tünetei - e három város - 12000 fős lakosságából 39 gyermeknél és 12 felnőttnél fordult elő. A betegek kikérdezése során kiderült, hogy az ízületi gyulladásra emlékeztető tünetek előtt egy vagy több héten át bőrükön kiütéseket tapasztaltak, amelyek a mellkason, a hason, a háton és az altesten fordultak elő.
Bár ekkor még nem tudták, hogy mely ízeltlábú rovar vagy pók terjesztheti a betegséget, elnevezték "Lyme-i ízületi gyulladásnak".
Már jóval előbb, 1909-ben egy svéd orvos hasonló betegséget írt le Európában, melyet ECM-nek (erythema chronicum migras = krónikus vándorló kiütés) nevezett el. Az ECM különféle lehet, megjelenhet a mellkas, a has és az ágyéktájékon. A kiütés vöröses foltként jelentkezik melynek a közepe kivilágosodik. A bőrpír nem feltétlenűl jelenti azt, hogy Lyme-kórral fertőzött az egyén, egyfajta túlérzékeny reakció is lehet a kullancs nyálával szemben, ami néhány óra múlva eltűnik.
Vizsgálatok alapján sikerült megállapítani, hogy a betegség közvetítője az Ixodes dammini, míg az ECM-ért az I. ricinus a felelős. A két faj egymásnak nagyon közeli rokona.
Csupán az I. dammini, sötét látóterű mikroszkópos vizsgálata során derült fény arra, hogy bélcsatornájában egy szabálytalan alakú baktériumot, ún. spirochétát találtak.
A spirochéta a baktériumok egy sajátos típusába tartozik, Willy Burgdorfernak sikerült a spirochétákat tenyészetben is szaporítani.
Albínó nyulakon végzett laboratóriumi kísérletek során a nyulak leborotvált bőrére fertőzött kullancsot helyeztek, néhány hét múlva az ECM-hez hasonló kiütéseket tapasztaltak a kísérleti állatokon. A nyulak bőrét megvizsgálva abban spirochétát fedeztek fel.
1982-re sikerült a Lyme-kórral fertőződöttek véréből, bőréből, gerincvelői folyadékából is a spirochétát lekülöníteni.
A spirochéták vizsgálata során kiderült, hogy a Borrelia nemzetség addig ismeretlen faját találták meg a kutatók, 1984-ben a Borrelia burgdorferi nevet kapta.
A spirochéta egyetlen sejtből áll, lazán feltekeredett, balmenetű spirál, 30 mikrométer, 7 csavarulattal, átmérője 0,18-0,25 mikrométer. A spirochétát számos emlős, és az I. dammini valamennyi fejlődési stádiumában kimutatták.
A kullancsokról:
Hosszú lábaik végén karmok és tapadó párnácskák vannak. A fej kicsi, és hozzátartozik egy ún. hiposztoma, ezt a készüléket fúrja az áldozata bőrébe, majd ott hajszáleret keres és szívni kezd. A hiposztoma fogazott felszínű, tehát a rögzítést is szolgálja.
A hiposztoma mellett két tapogatót is találunk, melyek segítségével érzékeli a meleg vérű állatokat. A kullancsok több, mint 40 betegség vectorai, nemcsak embereket, állatokat is megbetegít. A kutya élősködője a Dermacentor variabilis, ez ellen van védőoltás, Lymewax néven. A felszívott vért eredeti térfogatának 1/3-ára sűríti, és a felesleges folyadékot nyálmirigyein át visszaengedi áldozatába.
Ha egy napon belül észrevesszük a kullancsot testünkön, a fertőzés veszélye kicsi, 2 nap múlva 30%, 3 nap elteltével már majdnem 100%.
Klinikailag a Lyme-kór 3 szakaszra osztható:
I. szakaszban:
az ECM kiütés megjelenése - egyes betegeknél a kiütések nem jelentkeznek. 2-30 nappal a csípést követően egyéb panaszok léphetnek fel:
- erős fáradságérzet
- láz, hidegrázás, borzongás
- fej és hátfájás
- nyirokcsomó-duzzanat
- hányás, görcs.
II. szakaszban:
- idegrendszeri rendellenességek,
- vázizom egyes helyeken való erős fájdalma,
- a betegek 5%-nál megjelennek 3-6 héten át tartó szívpanaszok, esetleg pitvar-kamrai blokk,
- agyhártyagyulladás, vagy felléphet a Bell-féle bénulás (az arcizmok egyik oldali lebénulása).
III. szakaszban:
a betegek 60%-nál néhány hónap vagy 2 év elteltével az ECM megjelenése után ízületi
gyulladás, a járás nehézkessé válik, a térdízület erős fájdalma.
Pszichés funkciózavarok fellépése: aluszékonyság, emlékezetkiesés, hullámzó kedélyállapot,
a tartós figyelem elvesztése.
Kezelése:
Antibiotikummal, penicillin tartalmú szerekkel: tetraciklinnel, cefalosporinnal.
Az antibiotikum adagolása után a betegség tünetei átmenetileg megnövekednek, ez a Jarisch-Hexheimer reakció.
Kétféle elméletet dolgoztak ki a kutatók ezzel kapcsolatban, mely szorosan összefügg az immunrendszerrel:
1, A spirochéták antigénjéből és a beteg ellenanyagaiból és komplementjéből immunkomlpexek halmozódnak fel az ízületekben, ezek vonzzák a neutrofill granulocitákat (fagocitózisra képes fehérjék), amelyek az antigén ellenanyag együtteseket megtámadó enzimeket termelnek, melyek megtámadják az ízületeket, a csont- és a porcszöveteket, és ízületi gyulladáshoz hasonló tüneteket okoznak.
2, Nemcsak a neutrofill granulociták által okozott enzimek, hanem az immunrendszer interleukin 1 (IL-1) elnevezésű anyaga is immunreakciót vált ki. Az IL-1 egy fehérje, amit a makrofág fehérvérsejtek termelnek, és szerepet játszik az immunválasz szabályozásában. Összehangolja a szervezet bakteriális fertőzésekre adott immunválaszát, szabályozza a láz kialakulását, a neutrofill granulociták csontvelőből való kijutását.
Az IL-1 legerősebb kiváltó ingere egy cukor- és zsírmolekulából álló lipopoliszacharid (LSP), amely minden baktérium sejtfalának külső rétegében megtalálható, így a B. burgdorferi is tartalmazza. Az LSP tehát az IL-1 felszabadulását váltja ki.
Kísérlet:
nyulakat tisztított LSP-vel oltottak be. Az LSP-t intravénásan kapó nyulak néhány óra alatt belázasodtak, amikor pedig az LSP-t bőr alá fecskendezték, ECM kiütések jelentek meg.
Amikor makrofágot és B. burgdorferit együttesen tenyésztettek a spirochéták jelenlétekor a makrofágok nagy mennyiségben termeltek IL-1. Valószínű, hogy a III. szakaszban megjelenő ízületi gyulladásban nagy szerepet játszik az IL-1.
Az antibiotikum nagy számú spirochétát öl meg, ezzel viszont nagy mennyiségű LSP kerül a véráramba, következésképp megnő az IL-1 termelődése.
Újabb kutatások:
1997. február. 3-án a SmithKlein Beecham gyógyszercég sajtóközleményben tudatta, hogy az USÁ-ban 11000 ember részvételével kipróbáltak egy védőoltást a Lyme-kór ellen. Ez az oltás a B.burgdorferi egyik sejtfelszíni fehérjéjét, az Osp-A tartalmazza, lehetővé téve ezzel az immunrendszer számára az ellenanyag-termelést és a baktériumok elpusztítását.
Sajnos, Európában a B.burgdorferi törzsben az Osp-A hiányzik. Ezenkívül a B.burgdorferi mellett még két másik faj, a B. afzelli, B.garinii kóroki szerepét is kimutatták. Így Európában az oltóanyagnak 3 baktérium ellen kell hatásosnak lennie, ami elvileg lehetséges, és Svájcban folynak is ezzel kapcsolatos állatkísérletek.
------
A képek forrása:http://hankoczy.netchicken.hu/kullancs/jutka.html
Nagy Árpád
2001. május 18., péntek 12:32
|
|
|
