|
Köztéri szobrot kapott a fertőrákosi világvándor
Nagy Lajos bátor lovagja
hazaért
Köztéri szobrot kapott a
fertőrákosi világvándor
Az, hogy köztéri szobrot kapott a világvándor,
aligha meglepő. Az sem, hogy ilyent. Akár így, akár úgy, Frigyes lovag
bámulatba ejti a jó fertőrákosiakat meg azokat, akik a település vendégei
hosszabb vagy rövidebb időre.
A fényképet a Fertőrákosi Vendégvárók Egyesületének
elnöke, Baltigh Márta küldte el nekünk, hogy emlékeztessünk mi is a változatos
életű bajnokra, Nagy Lajos bátor vitézére, Friedrich von Chreuzpeckre.
Aligha volt bánatos arcú. Haditetteit valaki biztosan megénekelte. Hogy
álmodtak-e róla a hölgyek, nem tudni. Lovagoknak, Isten tudja, miért, lassan
születnek errefelé szobraik. Ennek is a huszonegyedik század elejéig kellett
várakoznia a szoborhallhatatlanságra.
Frigyes – a bécsi évkönyv szerint – 1290 körül
született. Tizenhat éves korában már fegyverrel az oldalán vonult hadba
Albrecht német király és herceg oldalán. 1311-ben Szép Frigyest és Ottó
herceget kísérte el bajorföldi, itáliai hadjárataikra. Mühldorfnál súlyos
lándzsaszúrás éri, fogságba esik, sebe nehezen gyógyul. Két esztendő múlva
újra a csatamezőn van. Jeleskedik itt, jeleskedik ott, 1326-ig az itáliai
csataterek állandó szereplője, két évre rá Franciaországban – Tours – vívja
párviadalait, nem sokkal később az osztrák-morva határvidéken, Nikolsburgnál
szerez újabb sebeket. Elzarándokol a Szentföldre, fölkeresi a Sinai-hegyen
emelkedő Szent Katalin-kolostort, Kairóba megy, igyekezne Indiába, a határig
jut el, ahol egy „pogány törzs” foglyul ejti, innen örmény kereskedők váltják
ki. Örményországból talán még kanyargósabb a fertőrákosi világvándor útja.
1347-ben a svéd király zsoldosa, Angliában lovagi tornák hőse, aztán megint
a tó partján pihen – Fertőrákost a régmúlt századokban Kroisbachnak, a
középkorban Chreuzpecknek is hívták –, aztán nyergel, újra lóra ül, meg
sem áll Nagy Lajos táboráig...
Regénybe való az élete. Frigyes lovag (1360-ban
halt meg, az Ágoston-rendi barátok Bécs melletti, badeni templomában nyugszik)
persze szobor nélkül is halhatatlan lenne – Frech' Ottó fafaragó
teljes páncélzatban, leeresztett sisakrostéllyal ábrázolta –, de így még
inkább az lesz, szoborhoz jutott Fertőrákoson, hálás volt az utókor, sietett
leróni háláját, minden adósságát, amivel csak tartozott.
A tölgyfából készített szobor – avatásán ott
volt Ivanics Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke is – romantikus lelkeknek
való, filmezhetik, fényképezkedhetnek előtte a mai világvándorok, akik
Fertőrákoson változatlanul a szíveslátást dicsérik, a település lakóinak
vendégszeretetét.
V. J.
Molnár
Balázs felvétele
2001. július 05., csütörtök 11:31
|
