CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. jĂşnius 21., pĂ©ntek, Alajos, Leila, Aladár, Aloma napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Soproni Ünnepi Hetek  

A deja vu is időfüggő

Louis Verneuil: Lamberthier úr. Szabadtéri előadás a Bányászati Múzeum udvarán.
Szereposztás:
Maurice, a férj - Lukács Sándor, érdemes művész
Germaine, a feleség - Piros Ildikó, érdemes művész
Rendező: Huszti Péter, Kossuth-díjas
Ahhoz, hogy valakinek deja vu-je legyen, vagy hosszú ideig kell élnie, vagy hamar kell ismétlődnie az azt kiváltó ingernek.


Jelen darabban csak az volt a kellemetlen, hogy azonos szereposztásban már a TV-ben is látható volt. Még kellemetlenebb számomra, hogy ezt csak később fedeztem fel. Ha már a címről nem ugrik be a dolog, talán indokolt az újrajátszás.
Azóta persze nemcsak a néző lett érettebb, hanem a színészek is, akik a bűn-bűnhődés - valaki által már sokkal jobban megfogalmazott - alapesetét egy krimi keretében játsszák.


A darab tehát nem tartozik a legjobbak közé, és nem titok, hogy a két szereplő és a rendező személye, akik miatt érdemes megnézni. A szabadtéri előadás - úgy érzem - még nagyobb feladat elé állítja a színészeket: nemcsak a madarak csivitelésével, a szomszéd házból áthallatszó gyermekzsivajjal, a helyben kivételesen nem csörgő, a szomszédban mégis "rosszkor" megszólaló telefonokkal, hanem az akusztika és atmoszférateremtés egy teljesen új formájával is meg kell küzdeniük.
Ugyanaz a hang el sem jut a nézőig a szabadtéren, ezzel még élesebb az ellentét a kiáltás és suttogás között, melyet - szerencsés esetben - maga a színházi épület "megold".


"Élesben" zajlik az előadás, és erre az előadásra kell a deja vu időbeli távolsága, hogy mindenki a lehető legjobban oldja meg a feladatát. Egy kellemes nyári este keretében kettős drámát: krimit és lélektanit játszani - ehhez kell megérnie a színésznek.
Piros Ildikó és Lukács Sándor jól oldották meg a feladatot, kontrasztos és mégis szerencsésen visszafogott szerepjátszásuk jól beleilleszkedik a Soproni Ünnepi Hetek eseménysorozatába, emelve annak színvonalát.
Hogy a darab miért bűnügyi vígjáték, ahogyan a programajánlóban szerepel, arra a választ nem tudom. Az előadás kicsit kétségbe vonja megboldogult osztályfőnöknőm bennem visszhangzó mondását is, aki egyébként magyar szakos is volt. Amikor egyszer más témában kérdeztük, akkor válaszolta: tudod, fiam, felmelegítve csak a káposztát mondják jónak, de én azt sem szeretem. Talán ismerte már a deja vu érzését.
- DI -



2001. július 05., csütörtök 23:17


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület