CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. jĂşnius 21., pĂ©ntek, Alajos, Leila, Aladár, Aloma napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Pax huic domui

Lk 10,1-12. 17-20 Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra. Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek. Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás megérdemli a maga bérét. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket s hirdessétek: Közel van hozzátok az Isten országa! De ha betértek valamelyik városba és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de azért tudjátok meg: Közel van az Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodoma sorsa könnyebb lesz azon a napon, mint azé a városé. A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram - mondták -, nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi. De mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”

Igen, így most már érthető! Amikor a tanítványok minden rosszat le akarnak hívni a szamáriai településekre, akik nem fogadták be őket, akkor csak Jézusra hivatkoznak. Ő maga beszélt Szodomáról és a tanítványokat be nem fogadók sorsáról.
Amikor pedig azok örömmel számoltak be róla: valóban megkapták a csodálatos gyógyítás erejét a Mestertől, Jézus ismét mást mond: nem a jelenség a fontos, hanem az, hogy valaki azokat megcselekedte. Szerszám, engedelmes eszköz volt Isten kezében. Nem a saját javára használta a lehetőséget, hanem mások javára.
Szinte lehetetlen elképzelni a Földet az emberi önzés nélkül. Valóban paradicsomi állapotok lennének? Nehéz még elképzelni is. Még azok nélkül is, akikre hivatkoznak a jelenlegi utódok: "ha mi nem tesszük, más, és még erkölcstelenebbül húz hasznot abból, amit másoknak teszünk".
Ez a "kontra-krisztusi" helyzet most ellopott segélyszállítmányok, éhező milliók, sikkasztások, maffiózók, drogkereskedők és még más ezer formában valóban jelen van körülöttünk. Ellen-cselekedni, másként élni, kilógni a sorból? Sokan visszariadnak a "balekságnak" még a gondolatától is.
A világban élni tényleg megkövetel valamiféle alkalmazkodást: nem fizethetek mással, mint pénzzel, be kell tartanom az állam erkölcsös törvényeit, megválaszthatom, kit engedek közel magamhoz fizikai értelemben, de lelki értelemben is (kit avatok a bizalmamba).
Így is marad azonban bőven lehetőség arra, hogy ne a többieket kövessem, a média-formálta átlagot, akik nemcsak nagyon is kézzelfogható egészségtelen életmódban, de minden értékes tartalmat meghamisítva járnak közöttünk.
Ehhez persze rendelkezni kell egy olyan mintával, standarddal - etalonnal, ha úgy tetszik -, amely (Aki) bármikor rendelkezésemre áll egy érzékeny lelkiismeret vagy elfogadott tanítás formájában,ami napról napra csak egy picivel közelebb visz az ideához.
- DI -



2001. jĂşlius 07., szombat 15:10


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület