CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. február 21., szerda, Eleonóra napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Nyugati Kapu  

Ötven esztendeje nyitották meg a Selyem óvodát

Emlékezés az Angyalkertre
Ötven esztendeje nyitották meg a Selyem óvodát


Ötven esztendeje annak, hogy Horváth Marika bölcsődés, bátyja, Jenő, Konrád Katalin és  testvére Klári, Sógor János és húga, Juci átlépte a Kőszegi úti Selyemszövőgyár óvodájának küszöbét. Az egykori gumigyár helyén épült üzemi óvodáról az alapító tagok közül a Sopronban élő Stöckert Lászlóné, Ilonka néni mesélt.

 
„Frissdiplomás óvónőként pályáztam a Selyemgyár nem létező óvodájának  állására. A gumigyár épületét nézték ki erre a célra, mivel nagyon sok kisgyermekes asszony dolgozott az üzemben. Akkor még nem volt lehetőség a gyermekgondozásra. A gyermek hathetes korában munkába álltak az anyukák, akiknek fontos volt, hogy az apróságok biztonságban legyenek. Szükség volt az óvodára. A gyár dolgozói társadalmi munkában falaztak, fúrtak, faragtak, alakítottak, a nők szabtak, varrtak. Tündéri szoknyácskákat gyártottak a kislányoknak, suszterkötényt a kisfiúknak. Apró padok, asztalok, székek, saját gyártású játékok várták a gyerekeket. Aztán eljött 1951. július 6-a, amikor Benke Máriával, a ma Várpalotán élő Ria nénivel megnyitottuk az épület emeletén az óvodát. Egy bölcsődés és öt óvodás jött az első napon. Negyven férőhelyes óvodánkba legalább húsz kisgyereket vártunk. Burgonyalevest és lekváros palacsintát készített a szakácsnő, jutott bőven mindenkinek. Abban az időben egy forintot fizettek az ellátásért. A délelőttösök reggelit, tízórait, ebédet, a délutánosok uzsonnát és vacsorát kaptak. A nap nagy részében az udvaron játszottak, sétáltak, mesét hallgattak, ebéd után, kiságyak híján, az asztalra hajtották le a fejüket. Kezdetben csak a gyár dolgozói hozták gyerekeiket, később a kórház, a GySEV, a MAVAD dolgozói is.
Megható érzés, amikor Sopron utcáin jártamban-keltemben innen is, onnan is rámköszönnek. Jó memóriámnak köszönhetően emlékszem valamennyiükre. Az arcukra, a nevükre. Gyakran futok össze Dufner Gizikével, Kelemen Zoltánnal és számtalan szülővel. Izgatottan várom az emlékünnepséget, melyre mindenkit nagy szeretettel hívunk, akinek bármilyen kapcsolata volt az óvodával az elmúlt ötven év alatt. Férjemmel, hét gyermekünkkel, az ő családjaikkal nemrégiben ünnepeltük az aranylakodalmunkat. Innen jött az ötlet, mi lenne, ha az óvoda nyitásának ötvenedik évfordulójáról is megemlékeznénk. Mindenki nyitott volt, de kérték, én szervezzem meg. A Kőszegi úti óvodások adnak műsort, a többi jön magától.”

T. M.
 



2001. jĂşlius 24., kedd 12:16


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület