CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Diákélet - diákszáj  

Egy nap képei

Kedves Georgie!

Az elmúlt egy hetet Sopronban töltöttem. A hétvégén megtartott "Belvárosi séta", a borkostolóval egybekötött szabadtéri fényképkiállítás megihletett, és az alábbiakban három képről mesélnék neked. Ne értsd félre, ezeket nem a kiállításon, hanem a bolyongásaim alatt láttam...

A halálra ítélt fa
Bizony, elkezdődtek a Konferanciaközpont építési munkálatai. A Liszt Ferenc utcát egy hatalmas daru zárja le, folyamatosan dolgoznak az épületen. Miután a könyvtár helyét belülről elbontották, ástak egy mély gödröt az épület egykori bejáratához. A Fa mellett nem sokkal húzódott ennek a gödörnek a határa. Aztán jöttek a munkások és betontálcákat helyeztek el, betont hoztak oda, majd a maradék részt törmelékkel feltöltötték. A tér sarkain elhelyezett nagy hirdetőtáblákon bárki megszemlélheti a jövő év augusztus 20-án átadásra kerülő építmény néhány látványképét. Érdekes, mindegyiken ott van az öreg gesztenyefa. Ennek ellenére mégis hatalmas sebet ejtettek rajta, hiszen majd' a fél gyökérzetét kivágták. Szegény öreg gesztenyefa. Mennyi időt töltöttünk el egykor a törzsénél beszélgetve. A városi fiatalok egyik kedvelt találkahelyévé vált, mindenki tudta, hogy mit jelent az a mondat, hogy "Nyolckor a Fánál". Persze a Kulturális! központ építőit, úgy látszik, ez nem foglalkoztatja annyira. Az építkezésnek mindenesetre sokan örülnek: az egyik a Fa, hiszen egy vadonatúj épület mellett állhat majd (bár csak reménykedni lehet abban, hogy túléli ezt az építkezést - az ágai ugyanis eddig is súrulták az MMH falát...). Örül az a több mint 500 diák az egész tanári karral együtt, hogy egy éven keresztül  nap mint nap kopácsolás, daruzaj és a mesteremberek káromkodásai teszik izgalmasabbá a tanórákat...

Szardíniásdoboz
Na, nem olyan igazi - az egyik szórakozóhely a doboz fala, a benne lévő préselt emberek a szardíniák, az olaj pedig a róluk lecsorgó izzadtság. Már csak a konzervnyitó hiányzik... Megszegtem a több hónappal ezelőtt tett ígéretemet és elnéztem a város egyik legmenőbb szórakozóhelyére. Tudom, kellett nekem múltkor pampognom amiatt, hogy miért nem néztünk ki oda... Az mondjuk tény, hogy itt mindig találkozni ismerősökkel - de ennek csak az az oka, hogy nincsen más elfogadható hely - legalábbis eddig még nem nagyon találkoztunk ilyennel.
Már a megérkezésnél éreztem, hogy gond lesz - közel 20 ember szorongott a kis erkélyen. A belépődíj még mindig megegyezik egy mozijeggyel - na nem a plázásra gondolok, akik szép csendben 650 Ft-ra emelték az amúgy is csak hétfőtől-csütörtökig (amikor a legtöbb diák nem ér rá) diákjegy árát. Komolyan mondom, jobban megéri enni egy finom hawaii pizzát, mintsem megnézni egy amerikai brutálvéres brutálpoénos brutálbrutál akciófilmet. De térjünk csak vissza a szórakozóhelyre. Nem akarok mindig mindent szidni. A zene például nagyon jó volt. Mondjuk két évvel ezelőtt is ugyanezekre a számokra tomboltam - a nosztalgia viszont fontos dolog! Semmi sem változott: a zene maradt, az árak maradtak, a személyzet maradt, az átlagéletkor csökkent, a létszám nőtt...

Galamb
Egy kis galamb képe ugrott be. Ott állt velem szemben a Széchenyi téren, épp akkor, amikor rég nem látott ismerőseim tűntek fel. A galamb pedig egykedvűen sétálgatott a Hűség zászló környékén, nem törődve azzal, hogy nemsokára lenyugszik a Nap, hogy az a kisgyerek a háttérben meredten figyeli őt és el akarja kapni - csak nézett el a távolba. Talán a nemrég felújított Domonkos templomban gyönyörködött. Vagy a piroson átszáguldó autó rendszámát jegyezte meg. Esetleg azon töprengett, hogy a posta előtti lámpa miért nem működik a nyomogómb megnyomására, miért kell ott mindig perceket várniuk a szabályosan közlekedő gyalogosoknak? Vagy az is lehet, hogy a városban gyönyörködött. Mi emberek mindig csak a rosszat látjuk meg a minket körülvevő világból. Azon mesterkedünk egész nap, hogyan pusztítsuk magunk körül a természetet, azt hangoztatva, hogy minden a legnagyobb rendben van. Arra a sok szépségre, amely itt is, ott is megtalálható, figyelmet sem vetünk. Egyszerűen elrohanunk mellette. Pedig ez az a föld, amelyen annyiszor... Idáig jutottam a gondolataimban, amikor a galamb okos szemével rámnézett, majd felszállt a Horváth-ház tetejére. Útközben azonban még visszakiáltott nekem:

"Nem az élet értelme számít.
Hanem az élet átélése.
Nézd azt a parkot itt lent.
Hány szerelem kezdődött és ért véget itt.
Hány első csók csattant.
Hány frizbi veszett el.
És ne feledd: ez a te parkod, barátom.
És itt az egész életed, hogy átsétálj rajta."

Mára búcsúzom, most épp készülök a holnapi útra. Majd jelentkezem. Addig is légy jó meg minden ilyesmi.

Sopron, 2001. július 31.

Bacsi



2001. jĂşlius 31., kedd 18:45


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület