A CyberPress.Sopron stábja jelenti
Milyen szép nap van ma, szerda?
Mintha csak egyetlen egy nagy este telt volna el a legutolsó Szigeten töltött napomtól. Forróság, por, hatalmas embertömeg - ezek fogadtak minket, amikor megérkeztünk a fesztiválnak otthont adó óbudai Hajógyári szigetre. A táborhely-keresés nehéz percei után (nem színpad mellé, nem napsütésre, nem Toi-Toi WC-mezőre, nem lejtőre, nem földre) végül elégedetten vertük fel ismerőseinkkel sátrainkat a New York Party Arena tőszomszédságában. (Akkor még csöndes volt az egész terep, s mivel ez az első napról készülő beszámoló, ezért most nem is részletezem az alvásunkat elősegítő tücc-tücc számok címeit.) Tegnap, azaz a nulladik napon már húszezren érkeztek a Szigetre, így nem csoda, hogy a legtöbb jó hely foglalt volt. Az azonban már furcsa, hogy a csomagmegőrzők (amelyek megnövelt számára annyira büszkék voltak a szervezők) délután hat környékére már totál beteltek.
A színpadok elrendezése eléggé megváltozott, előnyére. Mondjuk, az új Metal Hammer színpad nagyon, de nagyon messze van, a Nagyszínpad előtti teret pedig egy fémfolyosóval kettéosztották. Viszont letették az ígért műanyag lapocskákat - persze ettől még száll a por mindenhol.
Vannak sziget-hetijegyet olcsón kínáló alterosok, ételt kunyeráló rockerek, a bejáratnál pénzt kolduló punkok, mobilozó popperek, idősek-fiatalok vegyesen. Van egy érdekes sátor is: "Langyon, meleg, forró, fiúk, lányok vegyesen" - kaptuk válaszul a "Mi is ez?" kérdésünkre. Aztán itt vannak a krisnások, a rendőrök, a drogellenesek, és még sorolhatnám tovább, de mind a 87 civil szervezet nem menne fejből - ezekről majd a későbbi napok során.
A mai napon látott Tankcsapda-koncert pár hónapig az utolsó lesz, mindenesetre hatalmas tömeg "ült le" Lukács mellé, meghallgatni a mondanivalóját. Az utánuk következő H-Blockx koncert eléggé véresre sikerült, a sérülten játszó dobos keze nem sokáig bírta. A legnagyobb élményt a svéd metállovagok, a Hammerfall nyújtott számomra. A nagy fehér sátor tömve volt, és a tömeg egyfolytában az együttes nevét kiabálta - akik a tömeggel együtt harsogták azt, hogy királyságban élnek (Living in victory).
A nap számunkra Peter Maxwell Davies - Ressurection (Feltámadás) operával ért véget - vagyis pontosabban ez kötötte össze a Sziget első és második napját. A magyarországi ősbemutató kétségkívül jól sikerült, bár fél órával később kezdődött, és közben apróbb technikai bakik is előfordultak. Mindenesetre az egész nagyon jó rendezésről és elég sok befektetett pénzről tanúskodott, valamint sok poénról (az a bevonuló rezesbanda!!!) - más kérdés, hogy utána sokáig vitatkoztunk azon, miről is szólt. Ha később lehetőség lesz rá, újból meg fogom nézni. Az tuti.
Aztán hajnalhasadtáig sétálgattunk a különböző sátrak között. De ez már egy másik történet...
Sziget, a rendezvény második napja
Bacsi
2001. augusztus 02., csütörtök 02:01
|