|
KultúrVáros |
|
Kulcsár Béla (1929-1976) emlékkiállítása
Egy korszak, egy város, egy kisebbség sors-metaforáját hordozzák Kulcsár
Béla művei, és amibe azok kerültek, a művész élete maga.
A hatvanas, hetvenes évek nagy képzőművészeti virágzásának korában az
egyik leggazdagabb "képtáras" hagyományokkal rendelkező városban próbált
Kulcsár Béla nemzedéke szakmai hitelességgel és fegyelemmel, a modern iránti
érzékenységgel és felelőséggel, a képírás megtartó erejébe vetett hittel
a szocreál, művészeteket megroppantó ideológiájával szembehelyezkedve alkotni.
Negyvenhét éves volt Kulcsár Béla, amikor az agyagfalvi 1848-as emlékmű
körüli újabb megrendelésre szállítandó történelemhamisításhoz kapcsolódó
politikai vita és feszültségek folytán "meghasadt a szíve".
Kulcsár Béla 1948 és 1955 között Kolozsváron végezte szobrászati tanulmányait.
A sorstól kapott igen rövid földi élete során a kezdeti szobrászati sikerek
sorozatát 1967-ben először szakítja meg első szívinfarktusa.
A monumentális térplasztikától "eltiltva", ettől az időszaktól kezdve
fordul a művész intenzíven a festészet felé.
E rövid, és nehéz gondolatokból álló bevezető mindenképpen megmagyarázza
Kulcsár Béla "szobrászi festészetét": képeinek jól megkomponált szerkezeti
egységét, a vonalak egyre átfogóbb egységekbe kapcsolódását. Nem kérdés,
hogy festészetének miért visszatérő motívuma az előtérben elhelyezkedő
rácsszerkezet, és hogy képeire miért a tértagoló, konstruáló megfogalmazások
a jellemzők.
Rácsok mögül szemléli a világot: a várost, az erdőt, a tájat.
Képei vonalakkal, színekkel körülírt szobortervekre asszociáciálnak.
A színnel és fénnyel való modellálás korszakán túljutva, igen hamar sajátos
színvilágra lel a művész. Az erőteljes, gazdagon árnyalt színek szintén
felboríthatatlanul egyensúlyos szerkezetek részeiként alkotnak szerves
egységet.
Kulcsár Béla színeinek fénye van, belülről világítják meg a képeket, amelyek
elvont, öntörvényű alkotásokként teszik teljes jogú festőművésszé alkotójukat.
A nagyformátumú térszobrász-tehetség még 1975-ben megalkotja a marosvásárhelyi
színházépület mértanias szerkezetű új terére az alapvetően szecessziós
környezeti hagyományokkal is összecsengő, pozitív és negatív formákból
álló szoborcsoportját.
Azután meg nemsokára, az említett agyagfalvi relief "vizionálását" követően
elmegy.
Mert, mint az azóta szintén elment Székely János is megírta:
"Elmennek a jobbak, minél jobbak, annál korábban elmennek (talán, mert
jók lévén jobban lelkükre veszik a világot)…"
Kulcsár Béla gyűjteményes emlékkiállítása augusztus 25-ig, hétköznapokon
10-15 óra között tekinthető meg a soproni, Fövényverem u. 15. szám alatti
Erdélyi Házban.
té
2001. augusztus 04., szombat 00:58
|
|
|
