|
Könyvajánló - a Cédrus Art Klub válogatásában
Werner Lansburgh: Utazzunk, New-see avagy tanuljunk
meg könnyen, szerelemmel angolul
Európa, 2001
Régi ismerőseinkkel találkozunk a szerző immár harmadik, magyarul megjelenő
könyvében: New-seeval és Doubleyouval.
Ez utóbbi amolyan bölcs, öreg Prospero módjára kalauzolja végig Európán
meghatározatlan korú és identitású partnernőjét. Merthogy New-see, ahogy
az első két kötetben is, talán maga a nyájas olvasó. Prospero-Doubleyou,
úgy látszik elsősorban női olvasókra számít, akiknek mint régi vágású gavallér,
nemcsak szép látnivalókat ígér, hanem szerelmet is. A színhelyek pedig:
Svájc, Itália, Franciaország, Spanyolország, Svédország, Anglia, Németország,
Görögország és Izrael turisták által kedvelt tájai. Mint idegenvezető a
szerző kímélni igyekszik vendégét a túladagolástól, amit viszont elmond,
érdekes. Komolyan ritkán beszél, úgyszólván minden mondatát áthatja a finom
humor, az irónia, az önirónia. Lansburgh azonban nemcsak szórakoztatni
és utaztatni akar, hanem tanítani is. Amatőr nyelvtanárként, fittyet hányva
a profik tudományos igényű módszereinek, angolórákat ad partnerének: hol
az anyanyelvén, hol a “célnyelven” beszél hozzá. A könyvből az angol nyelv
szinte minden szerelmese okulhat, minden szinten – a szerző még az erősen
haladóknak is tud újat mondani ennek a hazánkban is egyre nélkülözhetetlenebbé
váló nyelvnek a rejtett finomságairól.
“New-see angol jövevényszó, a német Doosie közvetítésével
honosodott meg a magyarban. Jelentése: Te, Magácska, Ön, Kiskegyed, Nagykegyed,
Nyuszi
/A magyar nyelv etimológiai szótára, javított kiadás, előkészületben/”
Bellák Gábor: Benczúr Gyula
Corvina Kiadó 2001
“Minden kornak megvannak a jellegzetes arcai. A jellemző vonásai, tekintetei,
gesztusai, s azok az arcai is, melyekben a kornak mintegy összefoglalását
látjuk. Az arcok nemcsak a személyről, hanem a korról is beszélnek, amelyben
az illető élt. Mennyivel kevesebbet tudnánk a reformáció németjeiről Dürer
arcképei nélkül! Másként beszélnénk a régi Hollandiáról, ha nem ismernénk
Frans Hals, vagy Rembrandt műveit; s mi maradna a napóleoni időkről alkotott
képünből David és Ingres portréi nélkül? A fejeken, a portrékban, az emberek
arcában, önkifejezésük igényében vágyképek és realitás fejeződik ki. Amik
vagyunk, s amik lenni szeretnénk. A nagy mesterek arcképei épp ezért sokszor
többet mondanak el korukról, mint a történelemkönyvek lapjai.
A magyar 19. századnak is megvannak az arcai. Az 1848 előtti reformkor
hőseit és polgárait Barabás Miklós arcképeiből ismerte meg minden későbbi
nemzedék. Az 1880-as évekkel kezdődő bő harmadszázad arcokban megrajzolt
képét Benczúr Gyula alkotta meg. A dinamikusan fejlődő Magyarország minisztereinek,
mágnásainak, arisztokratáinak, hirtelen vagyonossá lett újgazdag vállalkozóinak,
szépasszonyainak vonásait Benczúr örökítette meg úgy, hogy azokban szinte
a késő 19. század önarcképét látjuk..
De Benczúr Gyula festészete nemcsak saját koráról, hanem a történelemről
alkotott képünket is átformálta. Nemcsak a 19. század végét látjuk Benczúr
szemével, hanem a történelmet is a késő 19. század tekintetével. Benczúr
történeti festészete a magyar történelemről alkotott képünket is befolyásolja.”
(Bellák Gábor)
A soproni szerző az Ünnepi Könyvhétre megjelent munkáját 2001. június
9-én mutatta be a Cédrus Art Klubban.
Kákosy László: Az alexandriai időisten (Válogatott
tanulmányok 1957 – 1998)
Osiris, 2001
“Négy évtized munkásságából tartalmaz szakcikkeket és tudományos ismeretterjesztő
tanulmányokat a kötet. A válogatásnál egyrészt fontos szempont volt, hogy
a tudományos mondanivaló ma is megállja a helyét, lényegét tekintve használható
legyen, másrészt arra törekedtem, hogy a tanulmánygyűjtemény demonstrálja,
mely témák foglalkoztattak különösképpen pályám indulásától.” (Kákosy
László)
A tartalomból:
-
Az egyiptomi aranykor-mítoszok történeti fejlődése és történeti vonatkozásai
-
A Kheopsz-piramis feltörésének kérdése
-
Alexandrosz, a fáraó
-
Az egyiptomi időfogalom
-
Az alexandriai időisten
-
Egyiptom és az Ószövetség
-
A gnoszticizmus Egyiptomban
-
Egyiptológus szemmel Indiában, Indiáról
-
Kereszténység és pogányság Egyiptomban
Hoppál Mihály – Szepes Erika (szerk.): A Szerelem
Kertjében
Európai Folklór Intézet – Osiris, 2001
Az Erosz a folklórban és a Szerelem kertjében című kötetek tanulmányai
második alkalommal, ezúttal egy kötetben kerülnek kiadásra az Európai Folklór
Intézet és az Osiris Kiadó gondozásában.
A kötet a művészetek és a folklór hagyományokban fenntartott erósz-képének
néhány részletét világítja meg. Tanulmányaiban az erotikus szimbólumrendszer
egyetemessége rajzolódik ki, az időben és térben távoli kódok és kultúrák
egyik közös nevezője.
“Áttekintvén a magyar népi hagyomány és az irodalom emlékeit, elrugaszkodván
az időben vissza a múltba, egészen az i.e. 3. évezred mezopotámiai emlékeiig,
az ókori görög és római erotikus irodalom alkotásaiig, középkori oszlopfőket,
reneszánsz festményeket vizsgálva rádöbbentünk: az erotikus ábrázolások
olyan egységes szimbólumrendszert tükröznek, amely szövegemlékekben és
képi megfogalmazásokban egyaránt következetesen azonos motívumokat használ”
– írják előszavukban a szerkesztők. E jegyben kerülnek faggatásra többek
között a középkori orgia-vádak; a Carmina Priapea-himnusz paródiái és a
népi Mária-költészet érzéki képekben gazdag darabjai; a reneszánsz festészet
“szerelem kertjében” motívuma; a “szent nász” ékírásos költészete; a meztelenség
mint nyelvállapot, és mint rituális motívum; a játék és az Erosz összefüggései,
valamint a tündérmesék kasztrációs komplexusa és a népdalok erotikus metaforái.
Szakemberekben és érdeklődő laikusokhoz egyaránt szólva nyújt izgalmas
olvasmányélményt ez a gazdagon illusztrált gyűjtemény.
Szerkesztette: Molnár Tímea
2001. augusztus 07., kedd 18:52
|
