Miért kell a harmadik évezred küszöbén a Gulagról beszélni?
Augusztus 8-án Kun Miklós történész a Soproni Fidesz Szalon vendégeként
tartott sajtótájékoztatót. Az elsősorban a tizennyolc-tizenkilencedik századi
Oroszország és a Szovjetunió történelmével foglalkozó kutató a sztálini
korszak kutatásainak legújabb eredményeiről - melyekről hamarosan könyvet
jelentet meg - számolt be a sajtó képviselőinek.
Miért kell a harmadik évezred küszöbén a Gulagról beszélni? Kun Miklós
szerint a közelmúlt kutatásában fontos szerepet játszik a szóbeli történetiség,
az elmúlt korok utolsó szemtanúival készített interjúk. A sztálini időszak
kutatása során készített interjúk egyrészt a Gulagot megjárt még élő szemtanúkkal,
másrészt Sztálin még élő minisztereivel, felderítőkkel, diplomatákkal,
hozzátartozókkal, alulnézetből, illetve a Kremlből próbáljá megközelíteni
ennek a korszaknak a történetét. Kutatásai során jött rá arra, hogy a
Gulag az a téma, ami ismeretlen a számunkra, még mindig rengeteg feltáratlan
titkot takar.
Mint elmondta, a különböző társadalmi szervezetek, amelyek közül kiemelkedő
tevékenységet folytat a Moszkvában működő Memorial egyesület, amely egyben
kutatóközpont és érdekvédelmi szervezet is, egyre részletesebben foglalkoznak
a Gulag-kérdéssel, segítik a kutatók munkáját.
A náci haláltáborok és a Gulag összehasonlításával kapcsolatban a történész
nem osztja azt a véleményt, amely egyes álláspontok szerint a Gulag ugyan
szörnyű, de a modernizáció céljait is szolgálta. A két lágerbirodalmat
nem lehet összehasonlítani, számháborút folytatni. Egy német nő, aki mindkét
típusú lágernek a foglya volt, egy mondatban fogalmazta meg a két rendszer
közti hasonlóságot és különbséget: Sztálin egyenlő Hitler plusz Ázsia.
A Gulag a szovjet életmódnak, életfelfogásnak, gazdaságnak, politikának
szerves része volt. Nemcsak a sztálini időszakban, mert a koncentrációs
tábor kifejezés már 1918 augusztusában Lenin és Trockij levelezésében egymástól
függetlenül megjelenik. Az újabb kutatások eredményeként kiderült, hogy
a sztálini korszakban, a harmincas években létezett egy kvótarendszer,
amit Sztálin és a Politikai Bizottság állapított meg. Ebben a rendszerben
a társadalom egy adott része a "szociális védekezés legfelső kategóriája
alá esett" ami tulajdonképpen a kivégzést jelentette. A kvóta társadalmi
rétegek, nemzetiségek alapján került feltöltésre. A Gulagra hurcolt áldozatokról
a sztálini rendszer kartoték alapon fotókkal dokumentált pontos nyilvántartást
vezetett. Második újdonság: a Gulag a primitív munkamódszerek megtestesítője.
A korszak harmadik nagy vesztese az orosz parasztság, amely a Gulagra küldöttek
kétharmadát tette ki. Ennek közvetlen és közvetett eredményeként ebben
a korszakban háromszor volt éhínség a Szovjetunióban, amit Sztálin
eltitkolt.
A legutóbbi adatok szerint 1932-33-ban Ukrajnában ötmillió ember pusztult
éhen, a lakosság arányát tekintve viszont legtöbben Kazahsztánban, ahol
a lakosság 40 százaléka elpusztult, míg a Szovjetunió ez idő alatt gabonát
exportált. Pontos számot nem lehet meghatározni, mert ebben az időszakban
az éhínség közvetett hatásaként is rengetegen pusztultak el. Kun Miklós
bemutatott egy korabeli bécsi kiadású könyvet, amely megrázó képeket
közöl az ukrajnai éhínség áldozatairól.
Miért kell a Gulagról beszélni? Mert nem feledkezhetünk meg a kelet-európai
régióban történt eseményekről, fontos mindenki emlékezetének ébrentartása,
a szaktörténésznek kihívás, a mozgatórugók, az árnyalatok minél precízebb
feltárása.
sztoth
2001. augusztus 10., péntek 11:09
|