CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. jĂşnius 21., pĂ©ntek, Alajos, Leila, Aladár, Aloma napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Nyugati Kapu  

Garamvölgyi László szerint baleset volt

Hogyan halt meg József Attila?
Garamvölgyi László szerint baleset volt

„Így éltem s voltam én hiába, / megállapíthatom magam. /  Bolondot játszottak velem / s már halálom is hasztalan” – „Kedves Doktor Úr! Sok szeretettel üdvözlöm. Hiába kisértette meg a lehetetlent.” – József Attila ( Balatonszárszó, 1937. december 3.)
Újdonságot – kiváltképp ha könyvről van szó – mindig szívesen hall az ember, ám amilyen várakozással vettem kezembe, legalább olyan csalódottsággal tettem le Garamvölgyi László  Hogyan halt meg József Attila? című, az eddigi öngyilkossági képet kizáró, a baleset ténye mellett állásfoglaló könyvét.

A könyv ennek ellenére érdekes és elgondolkodtató. Érveit hosszas és alapos kutatómunka előzi meg, aprólékos részletekkel és adalékokkal pillant be a költő életébe, az idézet- és levélrészleteknél gazdag szakirodalomra támaszkodik; mégis úgy érzem, annak, amit igazán bizonyítani akar, egy „vaskosabb” szemináriumi dolgozat is megfelelne.
Külön érdeme viszont, hogy fókuszába helyezi azt a központi kérdést, ami az irodalmat hatvannégy éve legalább úgy foglalkoztatja, mint a szerzőt, nevezetesen: hogyan is halt meg Balatonszárszón ezerkilencszáz-harminchét decemberében József Attila?
És nem is kell annyira elcsodálkozni ezen, teszik ezt rajtunk kívül más szerzők esetében más irodalmak is, csak rendkívüli alázattal, kellő és alapos bizonyítékok alátámasztásával, valamint – ha már egyszer irodalomról van szó – tudományos érvekkel, tudományos alapon.
Nemzeti irodalmunk nemcsak elvárja, hanem egyenesen hálás is az efféle törekvésekért, hogy ne kelljen Adyt még egyszer magyartalannak nyilvánítanunk, vagy Petőfi sírját oly sok helyütt keresnünk Európa szomorúság-szaggatta térképén.
Ráadásul – hasonló kérdések esetében – rendelkezésünkre áll, segítségünkre siet egy társtudomány, a hermeneutika, ami közvetlenül a legfontosabb kiindulópontra, a szövegre mint elsőszámú közegre támaszkodik, s világít be általa azokba a lelki, illetve alkotáslélektani folyamatokba, amik az akkori valóságkép és adott helyzet legmegbízhatóbb pillérei is egyben.
Garamvölgyi László sokat sejtető munkájából ezt hiányolom a leginkább. Hogy honnan jött a vonat, merre ment, hány kocsit akasztottak rá és honnét ugrik valaki alá, ez számomra így, több mint hat évtized távlatából nem lesz más, mint egy feltételezett eshetőség, egy lehetséges teória, aminek görcsös bizonyítgatása ugyanúgy lehetséges, mint annak hermeneutikai érvekkel való cáfolata.

József Attila inge, amit a végzetes balesetnél hordott

Amit – a személyes tiszteleten túl – konkrétan hiányolok a szerző munkájából: hogy figyelmen kívül hagyja a szöveget mint elsődleges forrásanyagot, az utolsó versek valóságértékű kulcsmotívumai mellett / mama-komplexus, kettős én, halálvágy, feláldozási szertartás / elsiklik, leegyszerűsíti a költő kezelőorvosának, dr. Bak Róbertnek  írt utolsó levelét, és nem foglalkozik érdemben József Attila akár búcsúlevélnek is felfogható, közvetlenül a halála előtt írt (vers)töredékével (Drága barátaim...).
Garamvölgyi László könyve ugyanúgy gazdagítani fogja könyvespolcomon a József Attiláról szóló szakirodalmat, mint bármely eddigi munka, azzal az ellenérzéssel, hogy – számomra – továbbra is a versek adaptációi lesznek az irányadók.

Futó Árpád

József Attila versek az Interneten



2001. augusztus 21., kedd 09:01


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület